83. TÖMÖRKÉNY ISTVÁN (1866–1917)

FEJEZETEK

A századvég írói közül az ő emberi és írói valóját fogja körül leginkább az előítélet köde. A legnehezebben eloszlathatót szegedi író-utódai – Móra, Juhász Gyula, Szigethy – teremtik meg alakja körül: a szegedi patriarkális polgár-idill levegőjét. A patriarkális-idilli képpel szemben áll a szerény, de határozott írói önvallomás, amely nem tud idillről: "Ez az életrajz – írja magáról Tömörkény szorongó fájdalommal –kissé zavaros, de nem én zavartam össze, hanem az élet" (Föltetszik a hajnal, 1955. 5.).

A Steingassner-családot –Tömörkény nagyapját – a szegedi átmenő kereskedelmi forgalom csalta a Tisza mellé, Bajorországból. A vagyon kellőképpen gyarapodott, 1866-ban, amikor az író született, még megvan egy tagban a nagyapa ötszázholdas balástyai tanyája. De a szülők élete nehéz, küzdelmes már – az új gazdasági viszonyok elsöprik a patriarkális formákat. Az apa egy hitelügylet során elveszti vagyonát; amikor István fia születik, Cegléden vasúti vendéglős, majd Makón korcsmáros. A fiú nem járhat magasabb iskolába, patikussegéd lesz Szegeden.