76. A LÉLEKTANI REGÉNY | TARTALOM | A Tantalus |
FEJEZETEK
Írni egyik principálisa, az ugyancsak írogató Margitay Dezső biztatására kezd, s az első kisebb siker után otthagyja a jogi pályát. 1880-tól az ellenzéki Függetlenség munkatársa, s még közelebbi szemlélője a társadalmi és politikai élet visszás, korrupt jelenségeinek. Közvetlen tanúja a nagy port felvert, diák-és szocialista tüntetéseket kiváltó "Verhovay-ügynek". A Függetlenség többi munkatársa, a dzsentri körüli vitákban fellépő Hoitsy Pál, Hentaller Lajos mellett szoros ismeretségben áll Herman Ottóval. Herman nemcsak politikai ellenzékiségével, hanem darwinista szellemű tudományos tevékenységével, propaganda-munkásságával is hatott rá.
Gozsdu kiterjedt családja polgárcsalád, amelyben a légkör egészen más volt, mint a dzsentrifamíliákban. Emlékként hozta magával a könyvek, a szép tárgyak, a zene szeretetét. S ifjúkorától érdekli a filozófia, a természettudomány. Akárcsak a hatvanas évek többi egyetemistája, megismerkedik Büchnerrel és Schopenhauerrel, Darwint, Taine-t és Spencert tanulmányozza. Reá azonban nem csupán felületes hatást gyakorolnak, filozofikus hajlamai egyre mélyebb és szenvedélyesebb stúdiumokra serkentik. Ott ül a Természettudományi Társulat "estélyein", amelyeken mindig Herman fellépése jelenti a legnagyobb szenzációt. S még évek múltán, 1886-ban is így biztatja Justhot: "Lehet, sőt valószínű, hogy ismét nekiesem Darwinnak. Átveszem újra. Neked is igen ajánlom, de nem mint mulatságot, hanem igen komoly tanulmányt (Levél Justh Zsigmondhoz; Fehértemplom, 1886. november 3.). Később munkatársa lesz A vadászat és A természet című lapoknak. Egyik cikkében Lakatos Károlynak, a neves ornitológusnak érdemeit méltatja. Bírálja az Akadémiát, mivel az nem adja ki a magyar természettudósok műveit, s általában csekélyelli a magyar természettudományos közműveltséget. Szakmai körökben is feltűnést keltenek alapos, jól megírt kynológiai tanulmányai.
Irodalmi műveltsége eleinte franciás irányú. Élménye a francia romantika, Dumas és Sardou, de ismeri Baudelaire-t és Zolát is, bár ez utóbbival nem tud megbarátkozni. S antipátiáját átviszi Zola magyar követőjére, Bródy Sándorra, akivel mindvégig feszült marad a viszonya. A darwinizmussal, egyenértékű irodalmi élményt az oroszok jelentenek majd számára, akiket már mint az irodalmi élet résztvevője ismer meg mélyebben. Lapja rendkívül aktívan és {832.} rokonszenvező hangon foglalkozik a nihilizmussal. Közli Lavigne Rosztow örököse című regényét és Kozubovszky Bódog tanulmányát A nihilizmusról. A Korona Kávéház irodalmi összejövetelein, ahol "este 8-9 órától éjfél után egy óráig majd mindennap így gyülekeztek össze az irodalom és a művészet cigányai", ugyancsak központi vitatéma a nihilizmus, Dosztojevszkij és Turgenyev halálának eseménye.
Világszemlélete egyre komorabb, pesszimisztikusabb. Darwin, Schopenhauer, az orosz írók élménye arra készteti, hogy a való életben szerzett tapasztalatait filozófiailag is általánosítsa s szembehelyezkedjék kora divatos illúzióival.
76. A LÉLEKTANI REGÉNY | TARTALOM | A Tantalus |