{539.} Katonaénekek

A vitézlő nép buzdítása az ellenséggel folytatott harcra a lírai katonaének verstípusának funkciója lett. Balassi e műfajt már a magas művészet szférájába emelte, a népszerű énekszerzők – feltehetőleg maguk is vitézek – azonban még az ő hatásától függetlenül, a hagyományos ének-modorban szerezték enemű verseiket. A 16. század fordulójáról három ilyen jellegű ének maradt fenn. Közülük kettőnek a szerzője Sárközi Máté, akinek kilétét nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni, valószínű, hogy ő maga is katona volt. Vallásos hangon, istenhez való lelkes és bizakodó könyörgéssel kezdődik egyik éneke:

Segétségül az nagy Istent ki híja,

Az oly embert nagy sok jókkal megáldja,

Szívét bátorítja, lelkét vigasztalja,

Ez az erővel teli könyörgés vonul végig az egész éneken, közben egy olyan versszakkal, mely néhány tömör képben az ellenséggel való véres csata leírását tartalmazza:

Kopja törik, szablya fénlik, fő esik,

Szű irtózik, szín változik, seb esik,

Sas holttestben hízik, vérrel részegedik.

Csataleírással, mégpedig az idézetthez hasonló szűkszavú, a tényeket minden kommentár vagy hasonlat nélkül pusztán konstatáló leírással kezdődik Sárközi Máté másik szép éneke is (Cantio de militibus, 1597):

Sok szép hadak majd indulnak,

Köztek szép zászlók lobognak,

Dobok, trombiták harsognak,

Mikor Jézust kiáltanak.

A további strófákban az istentől való segítségkérés mellett a vitézek biztatására és okulására szánt sorok is vannak: "Szégyent vallnak, kik elfutnak, Azok nyernek, kik próbálnak."

A harmadik – ismeretlen szerzőtől való – katonaének formailag csiszolatlanabb, viszont kevesebb benne a vallásos hang, felvillan benne a magyar végvidéki táj Balassi által is megénekelt néhány vonása, egyes sorai, kifejezései pedig majd a 17. század végének kuruc katonaénekeiben fognak visszatérni. Két első versszaka:

Az vitézek kardjainak

Megjött ereje karjoknak,

Az jó fringia szablyáknak,

Majd böcsi lesz katonáknak.

{540.} Az nagy kiterjedt sík mező,

Ligetes, fás, cseres erdő,

Majd megzöldül minden szép fű,

Majd kelletik az hamar ló.