|
|
UTÓSZÓ
Nemcsak a könyveknek, az okleveleknek is megvan a maguk sorsa, így enyingi Török Bálint okleveleinek is. Azokat bizonyára Szigetváron őrizték, majd amikor két fia a birtokokon megosztozott, úgy, hogy a dunántúliak Ferencnek, a tisztántúliak s erdélyiek Jánosnak jutottak, a korabeli szokás szerint feltehetően az iratokat is szétválasztották.
Az okleveleknek azon része, amit Török János Vajdahunyadra vitt, miután 1614-ben unokáját Katát egy boszorkányperben elítélték s birtokait elkobozták, a Hunyadot is elnyert Bethlen István őrizetébe került. További sorsukról nem tudunk. A Török Ferenc őrizetében maradt iratok Pápára kerültek. Miután fia István 1618-ban bekövetkezett halálával a család kihalt, Pápa leányágon öröklődött tovább, s István testvére, Török Zsuzsánna révén annak leánya Krisztina második férje, Esterházy Miklós birtokába ment át. Így az iratok is az Esterházy-család levéltárába tagozódtak be, ahol egy részük ma is megtalálható. A Török-család iratainak egy részét ott 1878-ban különválasztották és a pápai levéltárba helyezték. Ez az anyag 1945 után csaknem teljesen megsemmisült s csak Reizner János regesztaközléséből van róla tudomásunk. (TT, 1893. p. 602-616.)
Török Bálint leánya Margit, bedegi Nyáry Lőrinc felesége lett. Sajnálatos módon a Nyáry család iratai, ahová Török Bálint irataiból is kerülhettek egyes darabok, csak kis részben élték túl az évszázadok megpróbáltatásait. De a legnagyobb veszteség, hogy a feleség, Pemfflinger Katalin családjának levéltára nem maradt ránk.
Mostohán bánt a sors a többi rokon család levéltárával is. Ez alól csak a lekcsei Sulyok-család archívuma kivétel, amely töredékesen megmaradt a gr. Gyulai-Kuun család levéltárában. A Héderváry-család iratanyaga 1945-ben és 1956-ban pusztult el. (Szerencsére jórészét Závodszky Levente kiadta; A Héderváry család oklevéltára. I-II. k. Bp. 1909-1922.) Az osztopáni Perneszy család levéltára sem maradt fenn.
Az anyaggyűjtést természetesen kiterjesztettük azokra a családokra is, amelyekkel Török Bálint élete során kapcsolatba került vagy kerülhetett. Elsősorban Nádasdy Tamás levelezésének átkutatása járt szép eredménnyel, de a Batthyány és más, kisebb családok (szigeti Horváth, Rudnyánszky) levéltáraiból is kerültek napvilágra fontos levelek.
A legnagyobb haszonnal azonban - amint az várható is volt - a Habsburg-kormányszervek irattermelő- és feldolgozó tevékenysége révén keletkezett gyűjtemények átvizsgálása járt. A kancelláriában minden fontosabb kimenő irat piszkozatát megőrizték ugyanúgy, mint másolatban az ország minden részéről beküldött leveleket, jelentéseket. Az évszázadokon át legjobban szervezett hivatal, a magyar kamara is (a sajnálatos hiányok ellenére) nagy mennyiségű iratot őrzött meg Török Bálint működésével kapcsolatban.
Érdemes volt átkutatni a könyvtárak kéziratos gyűjteményeit is. Az Egyetemi Könyvtár Hevenesi- és Kaprinay-gyűjteménye nem egy olyan oklevél másolatát tartotta meg, amelynek eredetije nem vészelte át az évszázadok viharait. Az Országos Széchényi Könyvtárban pedig a Fol. Hung. 1628. jelzet alatt őrzött gyűjteményben, amely Thallóczy Lajosnak Bakics Pálra vonatkozó adatgyűjtését őrzi (közte eredeti iratokat is) találtunk nagyfontosságú okmányokat.
Célunk az volt, hogy minden olyan fennmaradt, Török Bálint és felesége, valamint familiárisai által kibocsátott, illetve hozzá intézett oklevelet, iratot és misszilis levelet közzétegyünk, amely 1541 augusztus végéig, a fogságba esésig keletkezett, ideértve a Mohács előtti időszakban Török Bálint által kiadott okleveleket is. (A későbbi időpontban kiadott oklevelek közül csak azok közlését tartottuk feladatunknak, amelyek a fentebb megjelölt időhatárok közti tevékenységére vonatkoznak, illetve azzal kapcsolatosak, továbbá a kiszabadítására született tervekről informálnak.) Különösen fontosnak tartottuk, hogy a szervitori kör működéséről minél részletesebben informáljuk az olvasót. Ennek érdekében közöltük a lekcsei Sulyok István és Balázs által kiadott összes iratot, hiszen ők a nagyúrnak nemcsak rokonai, hanem legbizalmasabb szervitorai is voltak. A közeli rokonság (például a Pemfflingerek) iratainak kiadása azonban szétfeszítette volna a kötet kereteit, azok tehát csak akkor kerültek közlésre, ha a fentebb felsorolt kritériumokat kimerítik.
Ezen felül néhány olyan oklevél közlését is fontosnak tartottuk, amelyeket nem Török Bálint bocsátott ki, de amelyek pályafutásáról valamilyen fontos információt tartalmaznak. A dokumentumok eme csoportjának kiválasztásakor, a rendelkezésre álló anyag tekintélyes mennyisége miatt szigorú szelekcióval kellett élnünk, s csak remélhetjük, ám bizonyosak nem lehetünk abban, hogy az igazán fontos oklevelek közül egy sem maradt ki az oklevéltárból. Természetesen anyaggyűjtésünk során az elérhető teljességre törekedtünk, ám - tekintetbe véve a forrásanyag nagy mennyiségét és szétszórtságát - egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ezt a célt sikerült elérnünk.
Az okmánytár összesen 314 oklevelet tartalmaz. Közülük 51-nek teljes szövege jelent meg már nyomtatásban. Ezek újbóli közlését nem tartottuk feladatunknak, csak abban az esetben, ha új, a kiadott oklevéltől eltérő szövegű, fontos információkat tartalmazó variáns előkerülése a kiadást szükségessé tette, vagy ha a kiadás nehezen hozzáférhető, kis példányszámban jelent meg, illetve ha az nem felel meg a korszerű forráskiadás követelményeinek. Tartalmazza viszont az okmánytár mindazon oklevelek teljes szövegét, amelyekről eddig csak részleges közlés vagy regeszta látott napvilágot. (Ezek száma: 9 db.) Több esetben maga az oklevél megsemmisült, de regesztája nyomtatásban megjelent. Ezekben az esetekben az ott olvasható regesztát szó szerint közöljük.
Az összes oklevél és missilis közül 51-et Török Bálint bocsátott ki, 17-et Pemfflinger Katalin. A hozzájuk intézett oklevelek és misszilis levelek száma 49.
A források közlésekor a Magyar Országgyűlési Emlékek kiadási szabályzatának előírásait vettük alapul. (Megjelent: SZ, 1974. 2. sz. p. 436-475. Klny. is) Azonban munkánk során tekintettel kellett lennünk arra, hogy ez a szabályzat XVII. századi iratok átírására készült, tehát azt bizonyos esetekben a XVI. századi iratok közlési elveihez kellett közelítenünk. Ennek érdekében a következő változtatásokat hajtottuk végre:
A kötet mutatóit is a MOE forráskiadási szabályzatának alapján készítettük el. A mutatók a kötet egészére kiterjednek. A bevezetőben az oldalszámra (ez római szám), az okmánytárban pedig az irat sorszámára (ez arab szám) történik hivatkozás.
A személynév mutatóban a szövegben különféle alakban előforduló neveket egy címszó alatt közöljük, mai helyesírással. Az eredeti betűhű névalakról a mai helyesírással írt címszóra utalunk, minden olyan esetben, amikor a két névalak első három betűje nem azonos (pl. Azalos lásd Aszalós). Utalást készítettünk az előnevekről is (pl. Laki Bakics lásd Bakics). A neveket követő eligazító utalásokban az illető személy által viselt (a közölt forrásokból megállapítható) tisztségek felsorolását, és más, társadalmi helyzetére vonatkozó információinkat (pl. kinek a szervitora, jobbágya, özvegye) közöltük.
A helynévmutatóban minden földrajzi elnevezést korabeli neve alatt vettünk fel, mai helyesírással. A történelmi Magyarországhoz nem tartozott helyneveknél közöljük a mai nevet és az ország betűjelét. A történelmi Magyarország helyneveinek esetében a címszó felépítése a következő. 1. Egykorú magyar név mai helyesírással. Utána kerek zárójelben: 2. A kötetben előforduló névváltozatok. 3. Az egykorú közigazgatási hovatartozás megjelölése. Ezt a részt pontosvesszővel választjuk el a következőktől. Ezután a ma Magyarországhoz tartozó helyneveknél közöljük (4.) a mai nevet és (5.) a mai közigazgatási beosztást, de csak abban az esetben, ha az a XVI. századitól eltér. A ma nem Magyarországhoz tartozó helynevek esetében közöljük az 1913. évi helységnévtárban előforduló nevet (5.) és közigazgatási beosztást (6.), ha az a XVI. századitól eltér, továbbá a hely mai hivatalos nevét és az ország betűjelét. Az eltérő névalakokról utaltunk. Ha egy, a szövegben előforduló helység ma egy másik határában (közelében) van, arról is utalást készítettünk (pl. Szentgrót Enyerő határában, Szentgrót lásd Enyerő).
Amikor csak lehetséges volt, kiadásunk az irat eredetijén alapul s csak abban az esetben közöltünk későbbi másolatot, ha az irat eredetije nem maradt fenn, illetve azt megtalálni nem voltunk képesek. Minden esetben feltüntettük azonban a ránk maradt későbbi másolatokat, s eltéréseit az eredetitől jegyzetben jelöltük.
Általában az iratok teljes szövegének közlésére törekedtünk. Ettől az alapelvtől csak akkor tértünk el, amikor egy iratban több, szervesen nem összetartozó tárgyú írást foglaltak össze. Ilyen esetben csak a témánkhoz tartozó részt iktattuk az okmánytárba.
Az alábbiakban felsoroljuk mindazon levéltárakat, illetve gyűjteményeket, továbbá azok részeit, amelyekben anyaggyűjtést folytathattunk. (A *-gal megjelölteket csak mikrofilmen kutathattuk az OL Filmtárában.)
MAGYARORSZÁG
Magyar Országos Levéltár
Q szekció: Mohács előtti gyűjtemény.
Diplomatikai Levéltár (DL)
Diplomatikai fényképgyűjtemény (DF)
A szekció: Magyar Királyi Kancellária levéltára
Propositiones et opiniones (A 33)
Conceptus expeditionum (A 35)
Libri regii (A 57)
E szekció: Magyar kincstári levéltárak
Magyar (Pozsonyi) Kamara Levéltára
Benignae resolutiones (E 21)
Litterae ad cameram exaratae (E 41)
Magyar Kamara Archívuma
Acta publica (E 142)
Történelmi Emlékek (E 144)
Acta radicalia (E 147)
Neo-regestrata Acta (E 148)
Acta Paulinorum (E 153)
Conscriptiones portarum (E 158)
Nádasdy család levéltára (E 185)
Thurzó család. Thurzó Elek iratai (E 196. 8. cs.)
Acta diversarum familiarum (E 200)
Lymbus (E 211)
Városi és kamarai iratok (E 554)
P szekció: Családi levéltárak
Balassa család levéltára (P 11)
Bezerédy család levéltára (P 57, P 58)
Csáky család levéltára (P 71-78)
Esterházy család (hercegi ág) levéltára. Repositorium (P 108)
Esterházy család (hercegi ág). Vegyes iratok (P 113)
Oláh család iratai (P 184)
Esterházy család csákvári levéltára (P 185)
Pethő cs. levéltára (P 235)
Forgách család levéltára (P 287, P 289)
Kisfaludy család levéltára (P 430)
Majthényi család levéltára (P 485)
Motesiczky család levéltára (P 506)
Orczy család levéltára (P 519, P 521)
Rudnyánszky család levéltára (P 590)
Sipos család levéltára ( P 604)
Batthyány család levéltára. Törzslevéltár. Memorabilia (P 1313)
Batthyány család levéltára. Illésházy család (P 1341)
Batthyány család levéltára. Csoron család (P 1342)
Székesfehérvári keresztes konvent levéltára (P 1741)
Budai káptalan levéltára (P 1742)
R szekció: Az 1526 utáni gyűjtemény
Személyek szerinti iratok (R 313)
Városi iratgyűjtemény (R 314)
Kisebb családi fondtöredékek (R 319)
Véghelyi gyűjtemény (R 284-287)
Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltára
Győri káptalan levéltára
Szent-Benedekrendi Főapátság Levéltára
Sopron város levéltára
Sopron megye levéltára
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára
Egyetemi Könyvtár Kézirattára
AUSZTRIA
Österreiches Staatsarchiv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv
Ungarische Akten. Alter Bestand. Allgemeine Akten
Ungarische Akten. Miscellanea
Ungarische Akten. Specialia. Kriegsakten
Turcica
Reichsarchive. Reichsregisterbücher
Österreichisches Staatsarchiv. Finanz- und Hofkammerarchiv
Hoffinanz. Ungarn
Protocolla, Akten, Gedenkbücher
Hoffinanz. Österreich
Niederösterreichische Kammer
Protocolla
Kriegsarchiv
Alte Feldakten
Archiv der Stadt Wien
Ober-Kammeramtsrechnungen
Niederösterreichisches Landesarchiv
Österreichische Nationalbibliothek
Handschriftensammlung
NÉMETORSZÁG
Staatsarchiv Nürnberg*
Brandenburgisches Archiv. Brandenburger Literalien
HORVÁTORSZÁG
Horvát Akadémia Levéltára
Horvát Nemzeti Könyvtár. Kézirattár
Horvát Központi Levéltár
Zágrábi érsekség levéltára
Zágrábi káptalan leváltára
Zágráb város levéltára
Varasd város levéltára
SZLOVÁKIA
Szlovák Nemzeti Levéltár
Pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára
Jászói konvent hiteleshelyi levéltára
Révay család levéltára
Zay család levéltára
Pálffy család levéltára
Pozsony, Komárom, Abauj, Sáros, Nyitra vármegye levéltára
Nyitrai káptalan levéltára
Pozsony, Nagyszombat, Bártfa Kassa, Eperjes, Trencsén, Körmöcbánya, Lőcse város levéltára
ROMÁNIA
Kolozsvári Állami Levéltár
Beszterce város levéltára*
gr. Gyulay-Kuun család levéltára*
(A felsorolásból kitűnik, hogy a mai Németország és Románia területén őrzött levéltárakban nem volt módunk kutatásokat folytatni.)
Bár Török Bálint okmánytár még nem készült, számos kiadványban tettek közzé Török Bálint életére vonatkozó forrásokat, amelyeket munkánkban felhasználhattunk. Ezek közül első helyen érdemel említést az ETE sorozata, amely nagy forrásbázison, megbízható színvonalon óriási mennyiségű oklevél közreadásával segítette a mi munkánkat is. Alaposságára jellemző, hogy csaknem az összes, Török Bálinttal kapcsolatos egyházi vonatkozású oklevelet közzétette. Mivel a Podmaniczky-család és Török Bálint működése több ponton találkozott, nagy segítséget jelentettek számunkra a Podmaniczky-család oklevéltárának kötetei, amelyek Lukinich Imre példamutatóan alapos gondozásában láttak napvilágot.
Egy, az enyingi Törökökkel rokon család, a Héderváryak oklevéltára is megjelent nyomtatásban. Bár Závodszky Levente munkássága nem éri el az előbb említett forráskiadványok színvonalát, mégis hasznát vettük, s mivel a Héderváry-család levéltára elpusztult, információi pótolhatatlanok. Az újabban megjelent munkák közül a Régi Magyar Levéltár első kötete (amely az 1541 keletkezett magyar nyelvű iratok szövegét tartalmazza) szolgált új információkkal.
Enyingi Török Bálint életéről kimerítő tudományos igényű feldolgozás még nem készült. Néhány munkában azonban életének számos részletét tisztázták, s ezzel a mi életrajzi bevezetőnk megírását is segítették. Az alábbiakban ezek közül a legfontosabbakról ejtünk néhány szót:
Németh Béla: Szigetvár története. c. monográfiája az egyetlen, amely az enyingi Török család történetét, széles forrásbázison ismerteti. A szerző könyvéhez nemcsak a nyomtatásban megjelent forrásokat használta fel, hanem bőségesen merített az Esterházy-család levéltárában fennmaradt enyingi Török család levéltárából is, s forrásait nagy elmeéllel hasznosítja. Csak sajnálhatjuk, hogy a szerzőnek a HHStA anyagában nem állt módjában kutatásokat folytatni.
Nem mondható el ugyanez az alaposság Sebestyén Béláról, aki pedig "Enyingi Török Bálint mint Pápa város földesura" című könyvében fontos téma feldolgozását kísérelte meg. De mivel munkája jórészt már nyomtatásban megjelent forrásokra támaszkodik, s mivel ő sem tudott meríteni a HHStA okleveleiből, műve csak szerény mértékben lehetett segítségünkre. Több tanulmányában foglalkozott hősünkkel a törökkor jótollú írója, Takáts Sándor is, aki "Enyingi Török Bálintné" című dolgozatában nemcsak Pemfflinger Katalinnak férje kiszabadítására tett kísérleteit mondja el, hanem - néhány mondatban - Török Bálint történelmi helyét is kijelöli, a XVI. század nagy magyarjának nevezve őt. Ezzel az értékeléssel egyetérteni nem tudunk, de a népszerű ismeretterjesztésben ez terjedt el. Takáts e művében is megkapó kitűnő íráskészsége, a téma teljességére kiterjeszkedő forrásismerete. A más munkáira jellemző kisebb-nagyobb pontatlanságok ennek a cikkének értékét nem rontják le.
Két, újabban megjelent írásműről kell még említést tennünk: Szakály Ferencnek A Mohács utáni Tolna megyét bemutató tanulmánya és Kubinyi Andrásnak a Pemfflinger-családdal foglalkozó könyve sok megállapítását és adatát tudtuk az okmánytár összeállításakor kamatoztatni. (Az egyéb, munkánkban hasznosított irodalom teljes felsorolását a rövidítésjegyzékben tesszük közzé.)
Végezetül kedves kötelességünknek teszünk eleget, amikor megköszönjük mindazok támogatását, akik munkánkat segítették. Közülük név szerint is említést érdemelnek: Szakály Ferenc, aki a szigeti Horváth-család levéltárában őrzött Pemfflinger Katalin-levelekre hívta fel figyelmünket. Koday György (Pozsony Város Levéltára) és Varga Sándor (Szlovák Nemzeti Levéltár), akik a szlovákiai gyűjtőutakon láttak el hasznos tanácsokkal. Bécsi kutatásaink során Ress Imre és Gecsényi Lajos szolgáltak igen értékes információkkal. Az oklevelek leírása során felmerült kérdéseinkre Kenéz Győző adott pótolhatatlan értékű válaszokat. A földrajzi nevek meghatározásában Engel Pál osztotta meg velem nagy tudását. Az összeolvasásban Köblös József és Tóth Péter nyújtott értékes segítséget. Korsós Éva a kötet számítógépes munkálatait végezte.
Itt mondunk továbbá köszönetet mindazoknak, akik, miután az okmánytárat kandidátusi disszertációként benyújtottuk, az MTA Történettudományi Intézetében megtartott munkahelyi vitán hozzászólásukkal munkánk teljesebbé, jobbá tételéhez segítséget nyújtottak, továbbá a disszertáció opponenseinek, Heckenast Gusztávnak és Barta Gábornak színvonalas bírálatukért. Nagy hálára kötelezett Borsa Iván, aki a kötet lektoraként munkámat még egyszer átvizsgálta s igen hasznos tanácsaival járult hozzá annak végső formába öntéséhez.
Végül, de nem utolsósorban fogadja őszinte hálámat Dománszky Gabriella, aki a szöveg szerkesztését és rögzítését végezte.
|
|