Schöpflin Aladár

(Maniga, 1872. okt. 4.–Bp., 1950. aug. 8.): kritikus, irodalomtörténész, író, műfordító. Pozsonyban evangélikus teológiát, Bp.-en filozófiát tanult. 1898-ban a Városi Újságnál kezdte a pályáját. A Nyugatnak kezdettől fogva munkatársa, vezető kritikusa volt. Dolgozott a radikális értelmiségi Huszadik Századba is. 1909-től a Franklin Társulat irodalmi titkára, 1941-től a Baumgartner-díj kurátora volt. 1923-ban megválasztották a színházi kritikusok szindikátusa elnökévé. Kritikáit biztos ítélőképesség, finom esztétikai érzék és igényesség jellemezte. Nem kötődött szorosan egyetlen kritikai v. esztétikai iskolához sem. Fordított angolból, franciából és németből. A Magyar Színművészeti Lexikon (I–IV., 1929–1931) szerk.-je volt. Regényeket és tanulmányokat is írt. 1925-től a Nemzeti Színház bemutatta három színművét. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. Drámái: Vége a szép nyárnak (1925); A piros ruhás hölgy (1926); Őszi szivárvány (1934). Könyvei: Magyar írók (1917); A magyar irodalom története a XX. században (1939); Válogatott tanulmányok (1967). – Ir. Dedinszky I.: S. A. (1943).