Bálint György; Beck

(Bp., 1906. jan. 20– ): színész, rendező. 1927-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában. 1925-től ösztöndíjasként a Renaissance Színházban, 1927–29-ben az Új Színházban, 1929–30-ban Debrecenben, 1930–1935 között Kassán és Ungváron, 1935-től 1938-ig a Belvárosi Színházban játszott. A háború után 1946–48-ban a Madách Színház színész–rendezője, Hont Ferenc távozása után főrend.-je lett. 1949–51-ben az Ifjúsági és a Vidám Színházban dolgozott. 1951-ben a Szegedi Nemzeti Színház ig.-jává nevezték ki. 1953–1957 között a pécsi, 1957–59-ben a szolnoki, 1959–60-ban a győri, 1960–1963-ban a kaposvári, 1963–66-ban az egri, 1966–1969 között a győri színház tagja volt. 1966 óta nyugdíjas. Jellemszínész, főleg epizódszerepeket játszik. Korán foglalkoztatni kezdte a rendezés gondolata, de csak a háború után vált ismertté rendezőként, az előadás, a színház egészéért felelős színházi emberként. Nevéhez fűződik az Egerek és emberek legendás, 1947-es Madách Színházi előadása. 1948–1951 között színészmesterséget tanított a SzAk-n. F.Sz. Metternich (Kálmán I.: Ördöglovas); Melnyikov (Gorkij: Vassza Zseleznova); Graaberg (Ibsen: Vadkacsa). F.R. Ludas Matyi (Móricz Zs.); Warrenné mestersége (Shaw); Rómeó és Julia (Sh.). F.M. Színészekről szól (Társszerző: Fellegi István, Bp., 1941).