Nem tűnik talán érdektelennek a mai generációk számára, ha a falu szőlőkultúrájáról, boráról, a fennmaradt írásos emlékeket a kötet végén közzétesszük. A falu "kincsei" közé tartoznak ezek a felidézett írások. Sőt, a borra vonatkozó Kenessey Kálmán féle 1869-ben megjelent levél, akár elgondolkoztató is lehet a jövőre vonatkozóan. Ha valaki elvállalná a kitűnő minőségű váli bor menedzselését, az országban és netán külföldön is az ismertetését, ezzel a falu hírét is elterjeszthetné.

Ezekkel a gondolatokkal adjuk közre a korsófeliratokat, mint a helyi folklór termékeit, valamint a szőlőhegyi "regulákat" a 18. századból, mint a váli faluközösség önkormányzatának kiemelkedő írását. Kérjük, tanulmányozza az olvasó szeretettel.

Már a középkorban gazdag szőlő- és gyümölcstermesztés lehetett Válban. Erre következtethetünk Evlya Cselebi török világutazó feljegyzéséből, aki ezt írja: "Szép kertjei és szőlői vannak". Borát nem dícsérhette, a törökök nem ittak bort.

1696-ban 75 kapásszőlőt műveltek.

A Református Egyház "Jegyzőkönyve" a javadalmakkal kapcsolatban értékes adatokat jegyzett fel a váli borról: az 1787-ben az oratorium (templom) ács munkáinál:

"Mely munkáért fizetni kész pénzt 130 forintokat. Emellett minden napra három itze bort."

1790-ben felsorolja a pap és "Oskola Mester" fizetését.

A 11. és 13. pont szerint:

"Bor Collect. a termés szerént".

"Az 1806-ik Esztendőbe Ugyan az Eklésia vett egy másik egy nagyobb szőlőt Alsó Juhász Jánostól Négy százötven Forinton, az úgynevezett Öreg Hegyen".

Nádtetős présházat is építenek. Részletesen felsorolja a présház gazdag felszerelését is.

A Somlói Hegyen Keresztes Andrástól vettek tehát szőlőt, amit 1823-ban adtak el.

"1890-ben a filoxera végleg kipusztította és ki kellett vágni. De már a következő évben rigolirozás után be lett ültetve vad alannyal és azóta minden évben hol több..."

Az 1800-as évszázadban végig virágzott a szőlő termése és virágzott egészen a második világháború végéig.

Kiépültek a présházak és vidám élet folyt a hegyeken. Szép prések, boroskancsók tartoztak a pincék felszereléséhez. A pincéknek sokszor szép faragott kő bejárata volt. Így az István téren a Weistein pince. A korsók zománcába verseket faragtak. A templomi helytörténeti múzeumban olvashatók a korsókon az ilyen versek:

"Komám uram korsaja, van is annak jó bora. Aki iszik belőle, nagyokat kurjant tőle. Éljenek a barátok, éljenek a szép lányok, éljen minden hazafi, aki a bort szereti". - Vagy:

"Ez a korsó akkor jó, ha tele van jó borral. Igyál pajtás, amíg élsz, amég Noé sorsára nem érsz". - Másik:

"Bort, nőt, dalt ki nem szereti, míg él e földön csak bolond lehet". - Egy másikon ez áll:

"Aki iszik belüle, váljék egisigire". - Ismét más:

"Édes kis edényem, benned van a reményem. Ha jót iszom belőled, gondfelejtő a neved".

Néha dalokat véstek a korsóra. Pl.:

"Jó bor, jó egészség, szép asszony feleség...."

A török utáni időkben Grosszinger Ignác váli plebános, főesperes kezdte meg Válban a szőlő telepítését. 1755 évtől volt váli plebános. Először a plebániának ültetett szőlőt, majd hívei körében is élénk propagandát fejtett ki a telepítés érdekében. Hamarosan virágzásnak indult a szőlő művelése. Dátum nélkül, de ebben az időben született meg a szőlőhegy törvénye is, amelyet a helytörténeti múzeum őriz a templomban. Ez így hangzik:

A VÁLI URASÁGHOZ TARTOZANDÓ SZŐLŐ HEGYEKRE,
ÉS SZŐLŐS GAZDÁKRA ALKALMAZOTT REGULÁK.

I. Valamint hogy mindenki a maga hasznára igyekszik, úgy másnak semmi kárát nem kívánhattya, azért-ezen következendő Regulák öszve szedettek, és minden Szőllős Gazdának publikáltatnak, hogy minden ember tudhassa magát jól viselni, és azokhoz alkalmasztatni.

II. Minden esztendőben sz. József nap tájában, az az előtte, vagy utánna való hétben további halasztás nélkül Váli Tiszt, vagy annak helytartója által, egy bizonyos nap rendeltetvén, és azon nap előre az Helységben lévő Szőllős Gazdáknak meg hírdettetvén valamellyik arra választandó, és alkalmatos hajléknál a szőllőkben vagy a'hová rendeltetni fog, öszve gyülekezzenek, és akkor vagy Uj Hegy-mestert, és Hegy Bírót, hasonlóképen négy Esküttet válasszanak, vagy az előbbeieket meg erősittesék, a kik ha ujjak lesznek Tiszt Uram jelenlétében meg is hiteztessenek.

III. Az olljatén Hegy Mesternek, Bírónak, Eskütteknek kőteleségek lészen józan életet viselni, másokra is vigyázni és mindeneknek jó példát mutatni, ha mi kár történik, a Szőllőkben azt igazságossan meg betsülni, minden ember panaszait meghalgatni, a betsüben pedig semmi személy válogatást nem tenni, és mindenekben ezen Regulákhoz magokat alkalmaztatni. Midőn pedig a'mint a második regulában feltétetett, ezen rendtartások olvastatnak, vagyis publikáltatni fognak, a kik azon kőzőnséges gyülekezetben arra rendelendő emberek által hivatatván, restségekből meg nem jelennek, büntetések lészen különössen egy egy peták: Azonban vagy jelenik meg, vagy sem, ezen Regulákat szintén úgy kőteleztetik megtartani, mintha meg jelent vólna, sött minden szöllös Gazdának Kőtelessége lészen maga tselédgyeit és minden alatta valóit megtanittatni, és a jövevényeket is jámborságra inteni, hogy azok által is a Regulák ellen vétek ne történnyék, mert ha valaki a vétek után azt fogja mondani, hogy nem tudta, a tselédes Gazda fog büntetődni.

IV. Ebből következik, hogy az ollyan választott, és megesküttetett Személyeket minden ember illendőképen meg betsüllye meg ne gyalázza, vagy boszszúsággal ne illesse, annyivalis inkább, midőn ők magok ezen Regulák szerint való kötelességeikben járnak, meg nem hazutollya, a ki pedig ezek ellen szánt-szándékkal vétkezne, tehát a meg kővetésen kivül ha Nemes személy lészen, elsőben egy, másodszor két forintokban: Nemtelen személy pediglen, először 12 másokszor 24 pátza ütésekben fog büntettetni, második büntetéssel sem gondolván, minden személy válogatás nélkül, a szölleje el betsülésével taxáltatik. Ellenben, ha megtapasztattitik, hogy az Esküttek, Hegy-Mester, vagy Bíró valamelly irigységből, és ok nélkül való haragból igazságtalanul valakit megbüntetnének, és gyaláznának, hasonló büntetésbe fognak esni.

V. Első kötelességek lészen tehát azon választott Személlyeknek, hogy szőllő gyöpüket, árkokat és kerittéseket mindenütt kőrül, és az utak felől meg járják, és megvizsgállyák a kinek pedig kerittését hibásson, és károssan talállyák azon embert jó szóval azonnal meg intsék és annak 15 napot hagyván, ha az alatt helyesen be nem tsinállya, büntetése lészen fél forint ezüst pénzben, mellynek fele Isten Ditsőségére, másik fele pedig Hegy Mestereknek szorgalmatos vigyázásáért fog fizetteni, ha második intésre is be nem tsinállya a büntetése meg dupláztatik.

VI. Senki az Isten parantsolattya, és az Anya szentegyház rendelése ellen vasárnap és ünnepnapokon a szölöben ne dolgozzon, sőtt ollyan napokon valameddig mind a reggeli, mind a délutáni Isteni szolgálat elnem végződik, senki szekerével, kotsijával, és Marhájával, a szölökben ne találtassék, akkor is pedig egyéb munkát nem szabad tenni, hanem tsak csupán gyümöltsöt szedni mert elegendő szabad napok vannak a munkára. Azért valaki meg tapasztaltatik ezen Regula ellen toties, quoties Isten dicsőségére fordítandó fél funt viasz gyertyára, azon főlül a be mondónak adandó egy petákra büntettessék.

VII. Ha valamelly akármi némü Szőllős Gazda maga szőllejét el adni akarja, arra ugyan az alkut megteheti, de sem az árát felvenni, sem birtokából ki botsáttani szabad nem lészen hanem elsőben az Hegy Mesternek maga szándékát, és a szöllőnek valóságos árát minden alattomban való hamiskodás nélkül tartozik meg jelenteni, a ki mindjárt az eladó ember Attyafiainak, mind kőrülötte lévő szöllö szomszédoknak tudtokra adgya, és a szölö Hegyen háromszor ki kiáltsa, akár lésznek ott az Attyafiak, és szomszédok akár nem, tsak egy pár ember légyen bizonyság hozzája, hogy ki kiáltatott. A kinek tehát valamelly köze, vagy igassága vólna a szöllöhöz (Ki vévén ha tsak a meg intés, vagy ki kiáltás idején lakásátul távol volna) 15 nap alatt magát meg nem jelenti, szabad lészen annak adni, a ki megveszi és az utánn senkinek semmi keresete nem lesz eránta, de mindenkor eladó, és vevő levelet tsináltatván (mellytől az irónak lészen egy peták) azt a Tisztnek be mutatni, és meg erősittetni tartoznak, és az Hegy Mesternek az eladó, és vevő felek egy fertály bort adni kötelesek lesznek, más külömben semmi állandósága nem lészen.

VIII. Minden ember tartozik a maga, vagy másoktól reá bizott Szöllejét helyessen, és betsületessen meg dolgozni, azért is az Esküttek, és Hegy Mester gyakorta meg járják, és a hol rest munkát találnak azonnal a Szöllő Gazdát meg intsék, hogy mind magának hasznára, mind a Dézsmának szaporodására jobban dolgozza, a ki ha az első meg intésre magát meg nem jobbittya, másodszor is meg intessék, és a második meg intésért tartozni fog három pint borral, és ha az ollyan ember még is Kapálatlan kőtőzetlen tisztittatlan, és parlag formában hagyna szöllejét az harmadik meg intés utánn két forintban, és három pint borban, tőle elbetsültessék és a Méltóságos Uraság adgya a kinek akarja.

IX. A mellyik Szöllönek végében, vagy széliben még gyöp vólna, és azt a Szöllös Gazda minden Dézsmabéli haszon nélkül Kukoritzának, vagy más veteménynek, vagy is éppen Kaszálónak, és marha legelőnek tartya, az Esküttek által meg intessék, hogy beültesse, ki ha egy esztendő alatt akár mi okból szöllöt nem ültet egy forint és két pint bor lészen a büntetése, és ha második esztendőben is elmulattya, tőle ingyen elvétetik, és egy tallér-ért másnak oda adatik.

X. A ki egész nyárnak, vagy szüretnek idején szekerével, kotsijával, és marhájával megyen a szöllöbe, a marhát a Szekértül más külömben elbotsájtani szabad nem lészen hanem a maga győpjén, vagy is gyümöltsőssében pányvára köti, hogy se magának, se szomszédgyának kárt ne tehessen. Ha pedig valaki a Marháját, ámbár nyügben, vagy békóban is elbotsájttya, és az Esküttek, vagy pásztorok által meg tapasztaltatik, toties quoties egy márjást fizessen. Ha pedig az ollyatén marha valakinek a Szöllöben harapással, vagy gázolással kárt tészen minden szál vesszőért egy garas, minden tőkéért egy márjás leszen, minden fej szöllö is, ha még éretlen is, különösen egy garas és ha maga szöllejében illyen kár történnék, akkor is minden fej szöllötől egy poltutával tartozik annak az Esküttek közül a ki meg tapasztalta.

XI. Ha pedig valaki, ámbár szöllös Gazda, akár Pásztor, vagy örzö légyen, szántszándékkal a Marhát akár az úton, akár a gyöpen a szöllöbe botsájtya, minden darab ló, vagy szarvas-marhátúl büntetést fizet egy forintot. Ha pedig a Marhát őrző ember elaluszik, s ugy megyen a Marha, fél forintot fizessen, de ha elszökés képen szalad el a marha, akkor minden darabtól egy garas lészen a hajtó pénz, a kárt pedig mindenik történetben az Esküttek bötsüje szerint a Marhás emberek meg fizetni tartoznak, és a bötsüsöknek fáradságokra, midőn a kár egy forinton alúl bötsültetik, lészen 20 pénz, a nagyobb kártul pedig nyoltz garas fog lenni. A sőrtvés marhának, és ketskének agyon ütésére pedig szabadság adatik, de a marhás Gazdának vissza adattassanak hogy a kárt meg fizesse.

XII. Ha kinek a szöllö gyöpje, vagyis kerittése be tsinálva nem volna, és az eránt már az Esküttek által meg intett, és akár minémü marha azon bé menni, és kárt tenni találna, sem azon kárt, sem az hajtó, vagy bötsü pénzt a marhás ember nem fogja fizetni, hanem az, a ki a gáttyát be tsinálni elmulasztya, kivéve azt, ha valaki betsinált gátot szántszándékkal, vagy a marha erőszakkal szaggatná.

XIII. A melly Szöllönek végében vagy lábjában egészlen maga tartozik be tsinálni, és jó állapotban tartani, a kinek szölleje pedig szélről a gát mellett hosszára volna, ő annak tsak fele hosszaságnyira tartozik keritteni fele hosszasága pedig négy szomszéd kőzt (a kinek tudnillik szöllejek a szélsőn belől vannak) felosztassék, és a ki a reá osztott darabot be nem tsinállya, a meg intés utánn három pint bort fizet, és ha az ő részén kár történik azt is meg fizeti.

XIV. Midőn valamelly emberséges ember, vagy más igazjáratbéli emberi állatt a szöllök kőzőtt lévő kőzőnséges szekér úton megyen, a szöllönek, és gyümöltsnek meg érése idejében s a kivánságtól viseltetvén főképen ha terhes Aszszony, vagy beteges volna, és kőzel embert nem találná, a kitül kérhetne (mivel a keresztényi, és felebaráti szeretet ellen volna, a szükölködőt abból, a mit az Ur Isten termeszt nem segitteni) háromszor a Pásztort, vagy Gazdát kiáltani tartozik, és ha feleletet senki a kiáltásra nem adna, minden büntetés nélkül két fej szöllöt, vagy egy pár gyümöltsöt leszakaszthat, ha pedig vagy háromszori kiáltás nélkül, vagy alattomban, és lopva többet szedne, attól butyorja, vagy ruhája elvétessék, és az felében Isten ditsőségére, más felében a tapasztalónak, és megfogónak részére fordétandó 25 pénzel váltya ki.

XV. A melly akár minémü gyümölts fának ágai a szomszédnak földjére kiterjedvén a Gyümöltse is oda hullana, azt a Szomszéd, a maga földén felszedheti, sőtt a mennyire az ollyatén fának ágai szomszéd szöllejére terjednének, azoknak gyümöltseit is, de a fának megrázása nélkül le szedheti, másnak azonban sem gyümöltsét fel, a vagy az Ágairól le szedni, annyival inkább fáját megrázni egy forint büntetés alatt nem szabad, a gyümölts árát is a Gazdának tartozik meg fizetni.

Hasonlóképpen tilalmaztatik, hogy se Hegy Mesterek vagy Esküttek, se Szöllö pásztorok magok, vagy Feleségeik, és gyermekeik, vagy akár minémü kedves embereik számára gyümöltsöt vagy szöllöt tarisznyával, és kosarakkal ne hordgyanak: Nemkülönben minden egy általlyában tiltatik hogy főlősleg a szöllöt hordani, annyival is inkább el adni szabad nem leszen, a kik pedig illyetén tselekedetekben tapasztaltatának főlül irt módon egy forintra büntettetnek.

XVI. Más pedig akárminémü ember, a ki szöllö vagy gyümölts lopásban tapasztaltatik, vagy szöllö karóját, kapáját, és akárminémü eszközét el lopná, elsőben a kárnak meg térittésén kivül egy, másodszor két forintra, és 12 páltza, vagy korbárs ütésre büntettetik. A ki pedig nagyobb lopást, vagy pintzének, és hajléknak tolvajul való nyitását tselekedni merészelne, annak érdemlett büntetését a Mtságos Uraság maga hatalmára főnt tartya: azért is az ollyan gonosz tévőt megkötezvén a Mgos Uraság Tisztyéhez vigyék, a meg fogásért lészen nékik nyóltz garasok, ha pedig valaki a kár az Esküttek, és Szőllős Gazdák, akár más emberek közül az ollyatén tolvajt meg tudván, valaminémü szin alatt eltitkolná, és midőn tőle lehetne, meg nem fogná, hasonló büntetésbe esik, mint a tolvaj esett volna, ha megfogattathatott vólna.

XVII. Midőn valaki, akár belső, akár külső ember légyen, valamelly adósságot keresnek, és azon adósnak nem vólna más jószága, hanem szölleje, vagy ha a szöllejét kötette vólna azon adósságban, tehát minden szentek napjától fogva Szent György napig meg lészen engedve, ha pedig ezen időn kivül magát jelentené nem szolgáltatik nékie tőrvény ismét azon ideig. Az illyen keresetben pedig, az Esküttek, és a Hegy- Mesterek magokat ne avassák a végezésnek semmisége alatt, annyivalis inkább senkinek szöllejét, sem egészlen, sem darabonként akár minémü adósságban elfoglalni, vagy azon kivül is ámbár Attyafiak kőzőtt felosztani, más külömben ne merészellyék, hanem a Feő Hegy Mestertől, ugymint a Mtgos Uraság, Tiszttyétől Commissiójuk lészen. Illyetén fáradságokért pedig az Eskütteknek a Tőrvénynek értelmében kőltségekkel terheltetni szokott fél tartozik adni 40 pénzt, és egy pint bort.

XVIII. Ha pedig a szöllönek mesgyéjén, vagy kőzőtte lévő út miatt, vagy valamelly győpnek, és fának elválasztása eránt a Szöllös Gazdák kőzőtt villongás, és vetélkedés támadna, az ollyant az Esküttek tartoznak igazságosan elintézni, és békességet szerezni, de mindenkor a feő Hegymesternek megjelentsék, a kinek szabad lészen az Esküttek végzését helyben hagyni, vagy helyesebben eligazittani. - Az Eskütteknek azonban egy pint Borral fog tartozni.

XIX. A szöllö müves napszámosnak vagy a T[ekintetes] N[emes]. Vármegyének limitatioja szerint fizessenek, nem is lészen szabad valakinek többet igérni, sőtt nem lészen szabad más embernek fogadott munkásait nagyobb igérettel, vagy bővebb ételekkel, és jobb tartásnak édesséttéssével tsalogatni, és az által Felebaráttyának kárt okozni toties quoties (mihelyest a Feö Hegy mester előtt meg bizonyittatik) egy forint, vagy 12 páltza büntetés alatt.

XX. Ha valaki a szöllejét általlyában munkáltatni bérben ki adná, vagy is Vintzellért tartaná az ollyanoknak munkájában, hogy a Szöllös, Gazdák valami kárt ne vallyanak, és a Dézsma is meg ne tsalódjék az Esküttek, főkép a Hegymester tartoznak minden munkát meg tekénteni, meg vizsgálni, és a midőn hejjányosságot találnak meg is betsülni. Először ugyan tsak szóval intsék meg, de ha azt helyre nem hozza, és második intést is várna, tartozni fog az ollyan ember a betsülőknek 40 pénzzel, az okozott hibát pedig a Gazdának megfizetni.

XXI. A Szöllö pásztorságra mindenkor arra alkalmatos férfiakat, nem Asszony rendet fogadgyanak, a kiket midőn kiállittyák, a Feő Hegy Mester jelenlétében meg hiteztessenek, illyen formán: Én N.N. Esküszöm az igaz Mindenható Istenre, ki Atya, Fiú, Sz.Lélek, tellyes Sz.Háromság egy Örök Isten! Boldogságos Szüz Máriára, és minden szentekre! Hogy N. Hegyen Szöllö Pásztornak választatván az én reám bizott Szöllökre jó gondot viselni, minden kártúl tehetségem szerint megőrizni tartozom, sem pedig magam tselédgyeinek, sem Atyafiságomnak, sem egyéb jó Barátaimnak a Regulák ellen semmit nem adok, sőt ha valakit lopásban vagy más kártételben tapasztalni fogok, igazán be mondom, és el nem tagadom, a mellett pedig józan és jámbor életet viselni, és minden szöllös Gazdának egy aránt szolgálni tartozom. A kikre Isten engem úgy segéllyen, és minden Szentek.

XXII. A Szöllö pásztoroknak puskát hordozni szabad lészen ugyan, de ugy mind azon által, hogy azzal semmi féle vadat se, hanem a szöllökben kárt tévő állatokat egyedül löjjenek.

XXIII. Midőn valakinek a Szöllö pásztorra szüksége vólna akarván vele szóllani, vagy neki valamit mutatni és háromszor kiáltani ötet fel szóval, még is magát nem jelentené, a vagy a szöllökben jelen nem volna, toties, quoties egy petákot fizessen. Ha pedig a Hegy Mester, vagy Eskütt, a Szöllö Pásztort nappal aluva találna, vigyázásra szükséges üdőkben, elsőben három páltza ütést, másodszor pedig hatot bizvást tehet rajta, ha pedig részegsége miatt allunék 12 páltza tsapás lészen a büntetése, vagy a szöllö pásztorságból ki tsapattassék.

XXIV. Ha valaki a Hegy Birónak, Eskütteknek, vagy pásztoroknak betsületében gázolódna, azokat meg gunyolván meg tsufolna, vagy gyalázná, leg inkáb pedig ellene támadna, őket meg ragadná, meg ütné, és más ilyen hatalmasságot tselekedne, az ollyan ember ha jó szóval a Feő Hegy Mesterhez menni nem akarna, meg kőteztessék, és a Tiszt eleibe ugy vitessék, a hol is meg halgattatván érdeme szerént fog büntetődni, de azoknak, a ki meg fogják 25 pénzeket is fog tartozni, és az elvett betsületét vissza tériteni.

XXV. A mint a második Punctumban feltétetik midőn a Hegység Gyülekezetében Biró, vagy Eskütteket választanak a ki arra alkalmasnak itéltetvén minden vonyakodás és mentség nélkül fel vállalni tartozik. Az illyetén választott személyeknek pedig meg- Esküdtetése illyen formán lészen:

Én N.N. Esküszöm a Tellyes Sz.Háromságra, ki Atya, Fiu Sz. Lélek egy őrők Isten: Boldogságos Szüz Máriára, és Istennek minden Szenteire: Hogy Váli őreg, vagy új Szölő Hegyekben Hegymesternek, vagy Birónak, vagy Hegybéli Esküttnek választatván mind Gazdagnak, mind szegénynek egyaránt hiven szolgálni, minden károkat eltávoztatni, és a Szöllö Hegyen elől adandó dolgokban, osztálokban, visgálásokban, és betsükben a kőzőnséges hasznot tartozom, és nem tekintvén Atyafiságot, Szomszédságot, adományt, jó akaratot, gyülölséget, vagy irigységet, és bosszuságot mindenekben a mint az Ur Isten tudnom adta az igazságot fogom követni és a Hegybéli Punctumokhoz magamat alkalmaztatni, mellyekre Isten engem ugy segéllyen, és minden Szentek.

XXVI. Ha mikor valaki a Szőllőnek felosztása eránt akár az Atyafi, akár más idegen légyen pőrre fakadna, és maga igazságát a Mgos Főldes Uraság, vagy Tisztyének itéletén megnyerne, vagy magok kőzőtt Atyafiságossan elintéznék, senki annak felosztásához másként kezdeni ne merészellyen, hanem ha a Feő Hegymesterség által arra Commissio adatik, akkor is pedig a Commissiónak értelme szerint végezzék, másként szabad lészen a meg kárositott, vagy hejjányosságot szenvedő félnek ujra is a Feő Hegymesterhez folyamodni. Az fölosztásnak alkalmatosságával pedig a Hegymesternek, Birónak, Esküttnek (mivel mindekor hárman legyenek) tartoznak az osztó felek fáradtságokért adni nyóltz garast, és három itze bort. Ha pedig vatsorát, vagy ebédet ád nékik, tehát a bor mellé tsak hat garassal tartozik. Az ollyan osztályról pedig levelet tsináltassanak, és a Feő Hegymesternek azt azon okból, hogy maga Nevének alá irássával megörökitse, be vigyék.

XXVII. Valakik ezen Mtgos Váli Főldes Uraság hatalma alatt Szöllöt birnak, senkit ki nem vévén, meddig a fő Hegymester az engedelmet ki nem hirdetteti, a szüreteléshez kezdeni Contrabonda büntetés alatt szabad nem lészen, hanem midőn a Birák, és Hegymesterek hitelessen itéhetik a Szöllönek meg érését, és arra alkalmatos idejét a Tisztnek megjelentsék és a szerint tselekedjenek a mint az engedelem lészen, azt pedig a népnek meg hirdessék. Ha pedig valakinek bizonyos és helyes okból a Fő Hegy- mester a szüretelést, előbb is meg engedné, az ollyan ember, semmi büntetésbe nem fog esni.

XXVIII. Hasonlóképen contrabonda büntetés alatt senkinek a maga, vagy másnak nála lévő borát Dézsmálás elött el adni, és alattomban elvitetni, és azzal a Dézsmálást meg tsalni, és az Istent is a hamisággal megbántani szabad nem lészen, főként hagyván itt is a Feő Hegymesternek, ugyis mint első Dézsmásnak engedelmét. A ki azonban az ollyan hamiskodó embert be mondgya, két pint bora lészen hivségiért. Megalkudni ugyan az Ára eránt meg engedtetik, de midőn a bort elvinni, vagy eldugni tapasztaltatik, ugy esik büntetésben. A ki pedig Dézsmások előtt akárminémü ki gondolt mesterséggel valamelly, borát, vagy szöllö termését eldugná, és meg nem vallaná, az ugyis mindenkori szokásból, contrabond lészen, és másoknak példájára 12 páltza tsapásra büntettessék.

XXIX. Az Ur Isten ellen való káromkodások vétkes részegeskedések, annyival is inkáb a verekedések ugy a fajtalan szerelmeskedések, paráználkodások, és minden féle tzégeres vétek valamint mindenütt, ugy a szöllö hegyekben teljességgel tilalmaztatnak, a ki az illyeneket hitelessen bé mondgya, hogy a Feő Hegymester által érdemessen meg büntetődgyenek, toties quoties a vétkes mindenik személy által megfizettetendő egy petákja lészen, a ki pedig a bé mondóra a miatt irigykednék, vagy azt gyalázni, és tsufolni fogja, és a bé mondástúl akár mi módon idegenétti 12 páltzával vagy korbátsal büntettessék.

XXX. Midőn valaki a maga Szöllejét eladgya, és azt a 7.-ik Regula értelme szerint a vevőnek általis adgya, azután pedig megbánván valamelly ki gondolt mesterségnek okával viszsza venni akarná, tartozik előre hazug pénzt két forintot le tenni, ugy fog meg halgattatni, és a dolga elintéztetni.

XXXI. Ha valaki a reá vetett, meg itélt, és meg érdemlett büntetéseket szüretig meg nem adná, vagy akár miképen eleget nem tenne, a Dézsmálásnak alkalmatosságával annyit érő Bora elbetsültessék, a mennyiből az adóssága ki tellik, de ha más rendbéli ember, és nem szöllös Gazda esett vólna a Regulák ellen való büntetésben, azok a tselekedet utánn mindgyárt eleget tenni tartoznak.

XXXII. Tudtára légyen az is mindenkinek, hogy midőn valaki kárttévő Tolvaj, és akár minémü vétket tselekedő emberi, vagy Aszszonyi állatot meg tapasztalhat, meg tud, vagy meg is foghat, akár más, akár maga szöllejében, azzal alattomban semminémüképen meg alkudni, vagy a rosztévőt elbotsájtani szabad nem lészen, hanem meg fogván kiáltson magának segittséget, és meddig valaki segittségére mehet, addig őrizze, és akkor meg kőtőzzék és ugy vigyék a Feő Hegy-Mesterhez, hogy mind a két résznek panaszsza meg halgattassék, mert a ki ezen Regula ellen fog tselekedni, szintén ollyan büntetése lészen, mint azon Kárttévő Tolvaj, és Vétkes embernek lett vólna, ha meg fogattatott vólna.

XXXIII. A Szöllö pásztoroknak semmiképen nem szabad a Szöllök ide s tova kóborlani keresztül a szöllökön által járni, egyik pásztornak a másikra bizatott Szöllökben se nyilván, se alattomban meni, hanem tsak az utakon járjanak, valahányszor tehát az illyetén végezés ellen tselekedni tapasztaltnak, egy egy Márjás lészen büntetések. Azonban ha valamellyik pásztornak gondviseletlensége, elaluvása, korhelysége, részegsége, vagy kóborlása miatt a reá bizott Szöllöben kár történik, és nem a pásztor jelenti, vagy láttya meg, hanem a Szöllös Gazda, vagy az Esküttek az ollyan pásztoron elsőben 12-t tsapjanak, és a kárt meg fizesse, másodszor pedig a büntetés utánn a pásztorságból levettessék. Ellenben a melly Szöllös Gazda, meg nem adná az Ő pásztorának szegénységéhez, és tehetségéhez képest való illendő tartását, vagy leg allább napszámi kenyerét, és Hegy Mesternek panaszt tészen, a meg vizsgállás utánn a két pint bort vonnyon rajta, és az elmulatott tartásért a kenyéren kivül pásztornak mindenkor egy garast fizessen.

XXXIV. A Méltóságos Uraság által ki mutatandó Szekér és gyalog utakon lévő kapukon kivül a Gátakon által a Szöllöben menni, és jönni senkinek szabad nem lészen, a ki pedig tapasztaltatik, toties quoties, tiz garasra büntettetik. Ugy nem különben a ki a Hegy Mester parantsolattyára, (ha hivatná) meg nem jelenne, Szófogadatlanságáért mindenkor 24 pénz büntetése lészen.

VÉGEZETRE: Mivel történhetnek ollyan dolgok, a mellyek ezen fölül irt harmintz négy Regulákban világossan nem foglaltatnak, azok eránt valaminthogy toldalék formán mindenkor hozzájok ragasztatni szabad lészen, ugy mindenekben a Méltóságos Földes Urasági hatalmat fönt tartani. Mellyeknek megtartására (mivel a jámbor, józan, szófogadó embernek semmi Regula nem nehéz, és ugy is a Keresztény ember a gonosztól távozni, és jót tselekedni köteles) segittsen mindnyájunkat a Mindenható Sz. Háromság felséges Ur Isten. Boldogságos Szüz Mária és minden Szentek. Amen.

1826. évben Betsei Pál volt a hegyi biró.

Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára 1851. így ismerteti Vált:

"Vál, magyar v.m. Fejér vmegyében, szőllőhegyek s erdők közé szoritott kies völgyben, 2038 kath, 613 ref. lakossal, kath és ref. anyatemplomokkal. Szép urasági kastély és kert. Vizimalomok. Dombos határa sikeres buzát, tágas szőlőhegyre hires fejér bort terem. Birja az Ürményi nemzetség. Ut. post. Martonvásárhoz északra 1 és 1/2. óra."

A múlt század hatvanas éveiben Gyürüs puszta Zuber József komáromi főispán birtoka volt, aki Komáromból kocsin járt ki birtokára. Minden oldalról védett völgykatlan a birtoknak a magja, amely kitűnő vörös bort termett.

Borászati Füzetek c. szaklapban 1869. évben Kenessey Kálmán: "Nyilt levél, Zuber József barátomhoz a vaáli szőlőhegyen" címen cikket irt, amely igy hangzik:

"Fiamnak szólok, menyem is értsen belőle" - mondja a magyar közmondás; - hozzád irok, kedves barátom, hogy a vaáliak többen is értsenek belőle. Borászati füzetekben előre is gondolni fogod, hogy borászat ügyében fogok szót intézni - és nem csalódol.

A boroszlói kiállitásra sziveskedtél Te is és Ő. (Ürményi) úr is megigérni, hogy bort fogtok küldeni. Felettébb örültem e készségnek, mert évek óta nagy figyelemmel kisérem a vaáli borászatot, mert először: én a vaáli bort az ország egyik legelegánsabb - nem ok nélkül választottam e kifejezést - asztali borának tartom, s mert másodszor: ha érdekelt addig is a vaáli borügy, kétszeresen érdekel azóta, mióta Te a határ egyik szőlőbirtokosa lettél, tekintélyes - 17 holdra menő szőlőbirtokoddal, melyet tudvalevőleg még néhány holddal gyarapitani szándékozol.

Feltéve, hogy az ég ritka kitartással és szakértelemmel vitt törekvéseidet áldásos sikerrel koronázandja, mit szivemből óhajtok, pinczéid tartalma rövid időn oly tekintélyes összegre fog emelkedni, hogy nem lehet közömbös dolog akár reád, akár az ügyre nézve, hogy miként lesz kiállitva s egyenlősitve borod, s miként sikerül megmentened a vaáli bort azon ismeretes nagy hiánytól, miszerint: ha az a pinczéből tova küldetik, megtörik, mi a kereskedelembeni szereplésnek nevezetes gátul szolgál, - s mit eltávolitani törekednie kell - habár a siker évek hosszu során tett hosszas fáradság utján, lesz is csak elérhető.

Hogy e tekintetben hiány nem lesz, arról biztosit ismert szivós erényed; ezért várom a legjobbat.

Lehet, hogy elfogult vagyok megyém e jeles terméke irányában, lehet, de ismétlem: valahányszor én jól kezelt vaáli bort izleltem, ugy hüvösen, a mint a piczéből felhozták, kristály pohárba töltve, mindannyiszor azon elegáns franczia fehér borokra gondolék, melyek annyi kedvelőt számitnak a földtekén, s melyekhez én a vaálit oly hasonlónak találom; és mindannyiszor kérdém magamtól: mért nem bir e bor - csak Magyarországon is - nagyobb hirrel, mert Pesten kivül alig ismertetik neve. S a főbajt mindannyiszor abban kerestem, hogy nem szállitható, mert ha az lenne, azt vélem, hogy egyetlen kényesebb asztalon sem fogna a hazában e bor hiányozni.

Vagy tán kevés a vaáli termék, azért nem terjedhet?

Ez is egy baj, főleg vagy nyolc év óta alig termett valami e hegyen a fagy, jég és aszály miatt. De ha két-három éven át terem a hegy, ha nem csalódom, az évi termés átlag felugorhatván vagy 15.000 akóra, tekintélyes összeg gyülhetne egybe.

Igen, de a vaáli hegyek terméséből, 5-6 pincze kivételével, ó-bor alig lesz, - a termés zöme 5-6 forintjával uj-borként adatik el, s vagy korcsmai fogyasztás tárgya lesz, vagy a kereskedő-pinczék által nyeletik el névtelenül.

Akár hogy álljon a dolog, egy hegy jó hirnevét - tudvalevőleg - egyes előretörekvők munkássága alapitja meg széles e világon.

Az Ürményiek törekvései máris szép világba helyezték a vaáli bort; főtisztelendő Gürtler esperes ut sikerrel járt a tört ösvényen, - s most rajtad a sor közremunkálni.

Nem szeretnék félreértetni a vaáli bor iránti előszeretetemben; nem tartom én azt világkereskedelmi czikknek, mert arra elég erővel nem bir, - de tartom a legkedvesebb asztali borok egyikének, mely csak létezhetik, - sőt ennél többnek: valami jeles médiumnak az asztali és pecsenyeborok közt.

Azért jövője van itt a hazábani fogyasztásra. és - akarom hinni, hogy jövője van Németország azon köreiben is, hol az erős borok nem kedveltetnek.

A vaáli bor igen alkalmas a kedélyes poharazásra, mit a német kedvel, mert fejét nem oly könnyen zavarja meg, mint a badacsonyi, a somlai, az érmelléki s a szamorodni.

A jövő alatt elvégre nem 30-40 forintot kivánok akónkénti árban érteni - mert azt hiszem, hogy a vaáli termelő 20-25 frtig felmehet az árban, már jutalmazva találja fáradságát, és ez árt, mely eddigelé is részben eléretett, részben megközelittetett egyesek által, ugy ezután még biztosabban s nagyobb szállitmányokra nézve is hiszem elérhetőnek; - fődolog, hogy a kezelés tökélyesitése által eddigi hiányai mellőztessenek.

Alkalmilag majd elbeszéljük, miként gondolám én a vaáli bort kezelendőnek. És sajátlag most jövök oda, a hol kezdeni kellett volna, és a miért épen hozzád irok.

Azt tapasztaltam ugyanis, hogy bármely jelesnek tartsam is a vaáli fehér bort, ennek qualitásai a vaáli vöröshez képest hátrányban vannak, - és pedig nevezetesen Ürményi Pál ur vörös vaáliját izleltem, - nemcsak én, de nálamnál szakértőbbek itélete szerint is - vetekedik az a franczia vörös borokkal; sőt egy némely inyencz meg sem tudta alkalmilag különböztetni őket, ha etiquette nélkül tették elibe izlelés végett.

Tán emlékszel reá, hogy én, még mielőtt Ürményi ur sikerét ismertem volna, egy gazdasági egyleti gyülésen tett jelentésemben a vörös bor termelésére utaltam a vaáliakat, nem csak azért, mert sikerültebb terméknek tartom azt, de azért is, mert a világpiaczon ennek van biztosabb jövője, s itt már nem lenne nehéz akónkénti 30-40-50 forintot is elérni az eladási árban.

Azért irok hát hozzád, hogy levén neked még néhány holdnyi tabula rasa-d ne foglald azt el kisérletekre fehér fajokkal, hanem ültess bele burgundit, a nálunk jóltermő oportót és kadarkát - és lesz olyan borod, melyben nemcsak örömöd lesz, hanem erszényed is kellemesen fogja megérezni.

Micsky barátunk oly jeles vörösbor-termelő, hogy utasitása nyomán gond nélkül haladhatsz előre.

Oportó-vesszőket kaphatsz Bogyay Lajos és Oszterhuber Péter uraktól Zalában - ha jól emlékszem.

Most pedig bocsáss meg, hogy médiumra állitottalak szerény elvonultságodból, s a hivatalos acták közöl egy-két perczre kiragadtalak. Mentsen ki irányodban változatlan barátságom, jóakaratom s az ügy iránti előszeretetem.

Pesten, 1869. aprilho 12-én.

Kenessey Kálmán."

A múlt század végén budapesti szakemberek jártak le Válba és előadásokat tartottak. A váli főszolgabíró Dr. Druckker Jenőnek, Szilárd Gyulának és Vasadi Balogh Lajosnak jegyzőkönyvi kivonattal mond köszönetet előadásaikért. Az előadásokról az alispánon keresztül a földmivelésügyi miniszternek tesznek jelentést. A miniszter 150 forintot utal ki az előadásokra, ebből Dr. Druckker Jenő 20 forintot kap nyugta ellenében.

Ebben az időben virágzott a Dreher szőlészet hatalmas pincéjével, korszerű felszerelésével. 55 hold szőlője volt az uradalomnak. Az egész uradalmat a szőlő tette nyereségessé. A bornak a nagyobb részét Budán mérték ki, de a Dreher cikkek között váliak is szerepelnek. Igy a Váli Rizling. A templomi helytörténeti múzeum két váli különlegesség üvegét őrzi. Az egyik címkéjén a kastély képével ez áll: Vaáli Bitter. A másik héjjba burkolt üveg. amelyek felirata: Vaáli Aperitis.

Ravasz Antalnak, a váli uradalom utolsó pincemesterének elbeszélése szerint Ujszászi Márton az 1914-es világháború alatt orosz fogságba esett és kikerült Szibériába, egy kastélyba inasnak. Munkahelyén talált egy kemény táblájú prospektust, amely a váli borokat ajánlja. Amikor meglátta, könnybe borult a szeme. Ilyen messze eljutott a váli bor híre.

A második világháború után visszaesés következett be a szőlő művelésében. Lassan pusztulnak a szőlő táblák és helyüket elfoglalja a kukorica. Ma már nagyjából csak a saját szükségleteikre termelnek az emberek. A Dreher szőlőt kiosztották a lakosság között. Nagyüzemi telepítés a tsz szőlőjén kivül nem történt. Az állam a móri borvidéket újította fel. Pedig a váli borvidék erre alkalmasabb lett volna. Ott a Bakony hidege a szomszédban, a váli hegyek pedig napsütésesek. Az Ujhegy kaolinos agyagában ma is kitűnő rizling terem. A Dreher pince, annak a felszerelése nagyjából elkerülte a pusztulást és az 55 holdas uradalmi szőlő magja lehetett volna egy modern gazdaságnak.

1971. október 24-én Dobozi Imrével, az Írószövetség főtitkárával Jeftusenkó és Nezsirob orosz költők jártak Kukucska Imrénél. Jeftusenkónak annyira ízlett a boruk, hogy jobbnak találta, mint a pár nappal előbb ivott egri bort.

1970. április 24-én Harry angol nagykövet, aki a baracskai nádasokban szokott vadászni, Ravasz Antal pincéjét látogatta meg. Délután 5 órától este 1/2 11-ig tartózkodott ott. Igen dicsérte a váli bort és a következő évben testvérét és annak családját is elhozta megkóstolni a váli bort.

Az 1970-es évek elején a még megmaradt boros gazdák a móri szövetkezettel társultak. Így, mint a móri szövetkezetnek tagjai jobb árat tudnak elérni terményükért.

Az 1971. évi fejér megyei borversenyen az alábbi váli eredmények születtek:

Aranyérmes minőségű bor:

Ravasz Antal Plasz-rizling 1970-es évjárat.

Ezüst érmes minőségű borok:

Vajda János tsz. Vál, Olasz-rizling 1970-es évjárat.
Vajda János tsz. Vál, Rizling-szilváni 1970-es évjárat.
Kereszty Zoltánné, Vál, Olasz-rizling 1970-es évjárat.

Az 1974 évi Fejér megyei borverseny váli eredményei:

Aranyérmes minőségű borok:

Dr. Kereszty Zoltánné, Vál, Olasz-rizling 1973-as évjárat.
Ravasz Antal, Vál, Olasz-rizling, 1973-as évjárat.

Ezüstérmes minőségű bor:

id. Kukucska Imre, Vál, Vajda J. u. 42. V. fehér 1973-as évjárat.