itáliai trecento művészet

Olaszul háromszáz. Az 1300-as évek itáliai művészete. Kiindulópontját a 13-14. század fordulójának nagy toszkán és római művészegyéniségei: Giotto, a Pisanok, Arnolfo di Cambio, Cavallini jelentették. A 14. század első felében szoros kapcsolat alakult ki a francia művészettel, amelyet részben az avignoni pápai udvar közvetített (pl. a sienai Simone Martini révén). A század első felében Toscana két nagyvárosa: Firenze és Siena játszott vezető szerepet a művészetben. A század közepén Észak-Itália városai (pl. Padova) hasonlóan jelentős önálló centrummá váltak. Főleg ezek fejedelmi udvaraiban vagy Velence arisztokratikus köztársaságában erőteljesen érvényesültek az internacionális gótika hatásai is. Festészetben és szobrászatban a testszerű, valósághű ábrázolás és az antik minták követése jellemzi a korszakot. Az építészetben a tágas belső terek és gazdag felületi dísz (Toszkánában színes márványberakások, Észak-Itáliában idomtéglák) alkalmazása általánosnak mondható.

BG