A Gerecse szélesen elterülő tömbjét körös-körül kiterjedt édesvízi mészkőtakarók övezik, jelezve, hogy a múltban igen aktív karsztosodás, barlangképződés zajlott itt le. A vértesszőlősi vagy tatai forrásmészkő lerakódását még látta az előember és a neander-völgyi ősember. Ezek a források ma már alacsonyabb szinten fakadnak, s ott rakják le oldott anyagukat. Tata, a forrástavak városa ilyen, ma is működő mésztufára épült, s a beépült város alatt több barlangot ismerünk. Az évmilliókkal ezelőtti források anyaga a Gerecse magasra kiemelt tömbjéből származik, s eredetüket barlangok jelzik.

Sokáig úgy tudták, hogy a Gerecsében nincs sok barlang, és azok is csak egy-egy ponton csoportosulnak. Ilyen híres szikla a bajóti Öreg-kő, a Pisznice-hegy vagy a Tatabánya fölött magasodó sziklavonulat. Az újabb kutatások eredményeként a Gerecsében is több mint száz barlangot tartunk nyilván, közük jelentős mélységűt (Keselő-hegyi-barlang), nagyobb hosszúságút (Pisznice-barlang) és bonyolult járatrendszerűt (Lengyel-barlang) egyaránt. Különleges ásványkincséről nevezetes a bajóti Öreg-kői 2. sz. zsomboly, s nemeskövekkel kirakott szobára emlékeztet a tatai Angyal-forrási-barlang fényesre lecsiszolt terme. A tardosi bányában több millió éves csontokkal kitöltött egykori barlangot fedeztek fel a barlangkutatók.

A Gerecse barlangjait napjainkban több kutatócsoport igen intenzíven vizsgálja, s jó reményünk van arra, hogy a régebben alig ismert gerecsei karszt gazdagságát még jobban megismerhessük.