Vörösfenyő - Larice
Larix decidua MW.
Larix europaea Lam.
A legértékesebb fenyőféle.
Jelentősége: A vörösfenyő hazánkban már elég nagy területet foglal el, rendkívül értékes fája, gyors növekedése és viszonylag kevés károsítója miatt nagyon kedvelt fafaj.
Hazája és elterjedése: Közép-európai magashegységi fafaj. Őshonos területein is csak kis elegyben, foltokban vagy szálanként fordul elő. Romániában a következő hegységekben van tömegesen: Csalhó-hegység, Csukás-hegység, Bucsegi-hegység, Paring-hegység.
Termőhelyi igénye: A vörösfenyő kerüli a sok esőt hozó nyugati szeleknek kitett területeket. A 75%-os relatív páratartalomnál párásabb területet nem kedveli. Száraz, meleg termőhelyre nem való. Talajigénye nem nagy, de nem szereti a túlságosan kötött agyagot és a száraz homokot. A vörösfenyő már kora fiatalságától kezdve sok fényt igényel, még az oldalárnyékot sem tűri. Árnyékos helyen csakhamar elpusztul. Gyér lombozata miatt a talajt nem javítja.
Alakja: Elsőrendű, magas fává nő. Koronája fiatalon hegyesen kúpos, idősebb korban kissé ellaposodó. Lombozata laza, alsó ágai még szabad állásban is hamar elhalnak, s emiatt koronája magasan feltolódik. Oldalágai nem olyan szabályos örvös elrendeződésűek, mint az erdeifenyőé vagy lucfenyőé, vékonyak, hosszúak, hajlékonyak, lehajlóak.
Törzse: A tövénél gyakran kard alakúan elhajló, de azután egyenesen tör felfelé.
Gyökere: Erőteljes karógyökér, a később kifejlődő oldalgyökerei is mélyre hatolnak. A széllel szemben nagyon ellenálló.
Kérge: Néhány évig sima, majd mind jobban megrepedezik. Idősebb korban nagyon vastag, mélyen repedezett, szürkésbarna színű. A leváló cseppek alatt kárminpiros.
Rügye és hajtása: Rügyei aprók, félgömb alakúak. Kétféle hajtása van: rövid és hosszú. A rövid hajtások még az 1 cm-t sem érik el, míg a hosszú hajtások erőteljes növekedésűek, lehajlóak.
Tűi: 1-3 cm hosszúak, 1 mm szélesek, a hosszú hajtásokon egyesével szórtan, a rövideken pedig 30-70 tűből álló pamacsban helyezkednek el. A tűk világoszöldek, puhák, laposak. Ősszel megsárgulnak és lehullanak.
Virágai: Egyivarúak, egylakiak, március végén, április elején a lombfakadással egy időben virágzanak. A nővirágok 1-1,5 cm nagyságúak, kárminpirosak, a hímvirágok mintegy 0,5 cm-esek tojásdadok, sárga színűek.
Termése: 3-4 cm hosszú, világosbarna színű toboz. A kerekded termőpikkelyek rendszerint hosszabbak a fedőpikkelyeknél. Az első év októberében érnek, de csak a következő év tavaszán hullanak ki a sárgásbarna, háromszögletű 3-4 mm nagyságú, szárnyas magok. Toboza több évig is a fán marad, régebbi tobozok azonban szürke, fakó színükről könnyen felismerhetők. Magja közt nagyon sok a léha. Már 20-30 éves kortól kezdve gyakran bőven terem.
Növekedése: Az elvetett magból 3-4 hét után 5-6 sziklevéllel kel ki a kis növény. Az első évben csak 10-15 cm-re, a második évtől kezdve azonban rendkívül gyorsan nő. Rudas korig minden hazai fenyőt túlszárnyal, ha azonban zárt állásban marad, növekedése lelassul és az elegyfák föléje nőnek. Magassági növekedése 60-80 évig tart, 50 m-nél nagyobb magasságot is elérhet (nálunk 40). 500-600 évig is él.
Fája: Színes gesztű, középnehéz, fajsúlya 0,65. Sárgásfehér szijácsa csak 1,5-3 széles, gesztje vörösbarna, húspiros. Évgyűrű határai élesen kirajzolódnak, bélsugarai azonban szabad szemmel nem látszanak. Gyantatartalma kevés, gyantafolyása kárminpiros színű. Az elgesztesedett sejtek falára sok cser rakódik le. Fája igen tartós.
Felhasználása: Rendkívül tartós, rugalmas fája nemcsak védett, száraz helyen, hanem nedves talajban, sőt vízben is évszázadokig épségben marad, teljesen megkövesedik és nem korhad el. Főleg híd, vízi építmény, bányafa, talpfa, bútorfa, falburkolat, erkélykorlát, faház, pillérfa, szőlőkaró stb. készül belőle.
Károsítói: Nem jelentősek. Legtöbb kárt az aknázó moly okozza, amely a törzs belsejét rágja. A vörösfenyőrák a fák ágain és a törzsén előforduló rák-képződményeket okozza.
- vissza -