Tiszafa - Tisă
Taxus baccata L.

11. ábra
Tiszafa
a) terméses hajtás, b) himvirágos hajtás, c) nővirágos hajtás,
d) csiranövényke, e) húsos termés

A legárnyéktűrőbb és a leglassabban növő fenyőnk

Jelentősége: Nagyon lassú növekedése miatt csak a parkosításokban van.

Hazája: Európa, nálunk őshonos, és Európának talán a legszebb összefüggő állományfoltját alkotja.

Termőhelyi igénye: Az éghajlattal szemben nem igényes, talajban nem válogat, főleg a hegyvidéket kedveli. Nagyon árnyéktűrő.

Alakja: Másod-, néha harmadrendű fa, bokrosodó, koronája szabálytalan. Törzse ormos.

Gyökérzete: Erőteljesen mélyre hatoló.

Kérge: Rozsdabarna vagy sötétbarna, szalagokban felfoszló.

Rügyei: Aprók, tojásdadok, zöldek.

Hajtása: Először zöld, majd megbarnul.

Tűi: Fésűsen állnak, laposak, görbültek, végük erősen kihegyesedő, 3 cm hosszúak, 2 3 mm szélesek. Színük fényes, sötétzöld, fonákjuk világoszöld. Nedvük mérges alkaloidát, taxint tartalmaz, ami különösen az egypatás állatokra veszélyes.

Virágai: Egyivarúak, kétlakiak. A nővirágok 2-3 mm nagyságúak, zöldek, kúposak, a hímvirágok 3-4 mm-esek, sárgák, gömbölydedek. Március végén, április elején nyílnak.

Termése: Csésze alakú, piros álbogyó. Magja 5-6 mm nagyságú, a tölgymakkhoz hasonló alakú, tőben világosabb. Augusztusban-szeptemberben érik, átfekvő.

Fája: Színes gesztű, nehéz és nagyon kemény. A szijács keskeny sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. Sok csersavtartalma miatt nagyon tartós. Nálunk védett, természeti ritkaság számba menő fafaj.

- vissza -