Hazája és előfordulása: Észak-Amerikából származó fafaj, ahol nem ritka a 60 m-es példány sem ebből a tuja fajból. Nálunk, akárcsak a többi tujafélét, díszfaként ültetjük parkokba és udvarokba.

Alakja: Szabályos gúla, többnyire karcsú és keskeny. Az idősebb fák koronája alul elterebélyesedik. Az ágak először vízszintesen állnak, később a korona felső részén törnek felfelé, a korona alján lefelé is csüngnek, néha a talajt is elérik. Télen is megtartja a koronázata a zöld színt.

Kérge: Vöröses-sötétbarna vagy barna-bíborszinű, hosszanti irányban barázdált, csíkokra szakadozik vagy simán leválik.

Hajtásai: A rövid hajtások lágyan bókolók, felül és a fonákon mindig eltérő színűek. A pikkelylevelek keresztben átellenesen állnak, mint az összes többi tujafélénél, de fonákjukon jellegzetes fehér színű rajzolattal, amivel könnyen megkülönböztethető a többi tujától.

Virágai és termése: Egyivarú egylaki fafaj. A porzós virágok igen kicsik, alig feltűnő sárgás tobozokban helyezkednek el a hajtások végén. A termős tobozok éréskor világosbarnák, kb. 2 cm hosszúak, szétnyíló tobozpikkelyekkel, amelyek tüskés csúcsban végződnek. A tobozokban apró szárnyas magok találhatóak. Márciusban virágzik. A tobozok ősszel érnek.

- vissza -