Keleti életfa (keleti tuja) - Biotă
Thuja orientalis (Biota orientalis)

14. ábra.
Életfa hajtása és toboza

Jelentősége: A parkok kedvelt díszfája.

Hazája és elterjedése: Kelet-Ázsiából származik. Kína, Japán és Koreában alkot erdőségeket. Sokféle változatban ismerjük, kertekben és parkokban.

Termőhelyi igényei: A szárasságot is jól tűrő, fényigényes fafaj. Szintén jól elviseli a téli fagyokat is. A talajjal szemben igénytelennek mondható, de a legjobban a jó vízgazdálkodású és levegőzésű mély talajokat kedveli. Nem szenved károsodásokat a korai és késői fagyoktól sem. Viszonylag lassú növekedésű fafaj.

Alakja: Kisméretű fa vagy cserje, szabályos ovális koronájú, vastag ágrendszerű fa.

Kérge: Vörösesbarna, szalagosan leváló.

Hajtásai: Függőleges síkban rendeződnek, mindkét oldalukon egyformán matt kékeszöldek. A lappikkelyek hátán barázda fut végig. Lombozata télire kissé megbarnul.

Virágai: Egyivarú egylakiak. A porzós virágok igen kicsik, rövid hajtások végén helyezkednek el, sárgás színűek. A nővirágok négytagúak, halvány rózsaszínűek. Virágzási ideje március-április.

Tobozai: Zömökek, 1,5 cm hosszúak, kezdetben húsosak később megfásodnak. A tobozok kissé oválisak, megfásodott hosszúkás tobozpikkelyekkel, amelyek a csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselnek.

Magja: Apró tojásdad, szárny nélküli, sötétbarna színű, világos köldökkel.

Felhasználása: Az életfafélék fája közepesen puha, rendkívül könnyű. A műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele. Külső munkákra kevéssé alkalmas. Kínában igen fontos kultikus növény volt.

- vissza -