Duglászfenyő - Brad duglas
Pseudotsuga taxitolia Britt.
Pseudotsuga menziesii Franco.

6.ábra
Duglászfenyő
a) tobozos hajtás, b) hímvirágos hajtás, c) nővirágos hajtás,
d) csíranövényke, e) tű, f) mag pikkellyel

Jelentősége: Valamennyi hazai fenyőnk növekedését jelentősen túlszárnyalja, ezért - megfelelő termőhelyen - érdemes telepíteni.

Hazája és elterjedése: Észak-Amerika nyugati partvidékén a tengerparttól egészen 3000 m magasságig megtalálható. Európába David Douglas hozta be 1827-ben. Azóta Európa számos országában telepítették kisebb csoportokban parkokba. Hazánkban duglászfenyő-állományok sokfelé találhatóak, amelyek közül a legszebbek a nyugati határ közelében vannak.

Termőhelyi igénye: A lucfenyőéhez hasonló. Talajigénye nem nagy. Megél a gyengébb minőségű sekélyebb talajokon is, de legjobban a mély, üde, homokos talajokat kedveli.

Alakja: Szabad állásban szabályos piramis, de ágai lazábbak és terebélyesebbek, mint a lucé. Zárt állásban alsó ágai elszáradnak, de a korona hossza általában eléri legalább a törzs felét vagy egyharmadát. Kedvező viszonyok mellett elérheti a 80 m-es magasságot és a 2 m-es átmérőjű törzsvastagságot.

Törzse: Zárt állásban, hosszú, hengeres.

Kérge: Fiatalabb korban sima, szürke, gyantatömlős. Idősebb korban a kéreg megvastagszik, durván repedezetté válik, s ez az alomtűz ellen jó védelmet nyújt.

Gyökere: A talaj minősége szerint alakul. Sekélyebb kötött talajon gyökérzete a talaj felszíne alatt szétterül, emiatt nem elég szélálló. Mélyebb, lazább talajokon gyökérzete is mélyre hatoló, terjedelmes.

Rügyei: Hosszúkásak, hegyesek, simák, vörösbarnák, kellemes gyantaillatúak.

Hajtásai: Rendszerint molyhosak, zöldessárga vagy vöröses színűek.

Tűi: A hajtásokon körkörösen helyezkednek el, 2-4 cm hosszúak, laposak, hegyesek, tőben vékonyak, csavarodottak, világos zöldek. A tűk hátlapján - a jegenyefenyő tűihez hasonlóan - a légzőnyílások tömege szintén két párhuzamos világos csíkot alkot.

Virágai: Egyivarúak, egylakiak, áprilisban nyílnak, a nővirágok pirosak vagy zöldek, a rövid hajtások végén egyesével vagy csoportosan helyezkednek el, 1,5-2 cm nagyságúak. A hímvirágok narancssárga vagy sárga színűek, többnyire csoportosan állnak a hajtások alsó oldalán.

Termése: 6-8 cm hosszú, hengeres, gyakran tojásdad alakú toboz. Termőpikkelyei kerekítettek, feltűnően hosszú fedőpikkelyei háromágúak, hegyes, csúcsúak, kiállóak. Szeptemberben érő toboza sötétbarna (6. ábra).

Magja: Szárnyas, háromszögletű, 5-7 mm hosszú, világosbarna.

Növekedése: Már az első években is közel olyan gyors, mint a vörösfenyőé. Az elvetett mag 3-4 hét múlva kel. Csíranövénykéjének 5-7db háromélű, felül csíkos sziklevele van. Növekedése később is feltűnően gyors.

Fája: Színes gesztű. Szijácsa sárgásfehér, gesztje narancssárga, a bütüfelület mint egy 2/3-át foglalja el. Kiváló tulajdonságú fáját elsősorban az épület- és asztalosipar hasznosítja, de vasúti talpfának, bányafának és papírfának is nagyon jó.

Károsítói: Nem jelentősek, bár Nyugat-Európában a tűin károsító két gombafaj miatt óvakodnak a nagyobb területen való telepítésétől. A vad puha hajtásait rágja, fiatal törzsét az őzbak és a szarvasbika hántja és agancsával dörzsöli. Fagyra kissé érzékeny.

- vissza -