Szulióták

Szuli epiruszi hegyvidék görög-albán eredetü keresztény lakói, kik a XVII. sz.-ban telepedtek le és választott főnökök alatt majdnem függetlenül éltek. Eleinte csak négy helységük volt, u. mm. Kiafa, Avariko, Szamoneva és Kako-Szuli és 1730. körülbelül csak 100 családot számítottak. A XVIII. sz. közepe óta azonban a szomszédos mohammedán Margariti és Paramitia területeket meghódították. A meghódított tartományok lakóit para- (mellék-) Sz.-nak nevezték. II. Katalin felhasználta őket a törökök ellen. 1790-92. szerencsésen harcoltak Ali pasa ellen, s jóllehet közöttük később áruló akadt Botzarisz György személyében, Ali pasa 1800. csak közülzárhatta őket; 1803. vereséget szenvedtek és országukból elűzték őket. Maradványaik Parga és a Jóni szigetekre menekültek. Midőn Ali pasa a portával meghasonlott, visszahivta őket. Ali pasa bukása az ő bukásukat is maga után vonta és bátor védelem után kénytelenek voltak magukat megadni. Angol hajókon Kefalleniába szállították őket. Kiváló módon vettek részt a görög szabadságharcban és sokan közülük Görögországban tekintélyhez és álláshoz jutottak. V. ö. Lüdemann, Der Suliotenkrieg (Lipcse 1825).

Szulok

nagyközség Somogy vármegye szigetvári j.-ban, (1891) 1996 német és magyar lakossal, dohánybeváltó-, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.

Szultán

(arab, a. m. uralkodó, úr), mohammedán uralkodók címe, melyet egyébként Keleten a magánéletben is használnak mint udvarias megszólítást. Legkiválóbb Sz. a török császár, aki a Sz.-esz-szalatin, azaz a szultánok szultánja címet viseli. A Sz. címet viseli még az uralkodó Sz. anyja: validé-Sz., továbbá a császári háremben született nőnemü gyermekek, u. m. eszma-Sz., adilé-Sz., mig a fiatal hercegek csak a császár-fia (sészadé) címet viselik.

Szultanabad

város Irak Adsmi persa tartományban, 1791 m. magasban, a teheran-kum-burudsirdi úton, jól öntözött termékeny völgyben, mintegy 7000 lak., szőnyegszövéssel.

Szultanina-mazsola

l. Mazsola.

Szultánkenyér

l. Gyümölcssajt.

Szultántyúk

más néven török és Pavlova-tyúk, délkeleti Európából származó, felette kényes természetü, nehezen felnevelhető díszfajta, melynek feje tollbóbitás, rövid lábai tollasok, taraja, valamint állebernyéje elsatnyult. Mély törzsü, kecses magatartással, gazdag tollazata laza, szinezetre nézve ezüstös-fehér, ezüstös-szürke v. világos kékes-szürke. Bóbitája, valamint lábtollai fehéresek. A kakas súlya 1 kg., a jércéé 1 1/2 kg. Igen ritka, mert csak gondos ápolás mellett tart ki.

Szultánvirág

(növ.), l. Pézsmavirág.

Szulu-szigetek

(spany. Jolo), Borneo ÉK-i és Mindanao DNy-i vége közt elterülő szigetsor, amely számos kis, hegyekkel takart, de termékeny szigetből áll; a jelentékenyebbek: Baszilan, Sz. vagy Jolo, Sziasszi, Taui-Taui és Szibutu. Valamennyinek területe együtt véve: 4739 km2, lakóinak száma 104,000, akik mohammedánus malájok és sok ideig mint merész és kegyetlen kalózok voltak hiresek. E foglalkozásuknak 1876. a spanyolok vetettek véget, midőn a Sz.-et katonailag megszállották és az egész szigetcsoportot gyarmatukká tették. Jelenleg az ehető fecskefészkek gyüjtése és a göngyhalászat a legjövedelmezőbb foglalkozásuk.

Szulyó

kisközség Trencsén vármegye vágbesztercei j.-ban, (1891) 415 tót lak. A Vág völgyére Predmérnél nyiló szulyói völgy hazánk felföldjének egyik nevezetes természeti szépsége, melynek konglomerátképződményei a víz és a levegő hatása alatt nyerték ama bizarr alakokat, melyek a völgy két oldalát ezrével tarkítják. A Sz.-i völgy azon hegyláncba nyulik be, mely Hricsó-Váraljától Sz.-n át Vrch-Tepla felé vonul; keskeny, meredek, sziklás hegyhát, mely a hricsói várheggyel (567 m.) É-on meredeken kezdődik s ÉÉK-DDNy-i irányban a Szagszova vrch nevü bizarr sziklás gerincbe (729 m.) megy át; ehhez a Holi vrsch (660 m) csatlakozik, amely D-nek húzódván, óriási sziklacsúcsoknak egymásra halmozódásával a Broda nevü csúcsba (809 m.) vezet fel. A Broda K. felé is bocsát egy ágat, mely a 779 m. magas rohácsban irányt változtatva, D. felé kanyarodik s a Zsibrit csúcsba (868 m.) megy át. Ezen hegyágak egy 3 oldal felől teljesen körülhatárolt katlant zárnak be, melynek legmélyebb pontján Sz. község fekszik. Magasan felette, egy 655 m. magas sziklán, valóságos sasfészek gyanánt állott Sz. vára, melynek csekély rommaradványai ma alig különböztethetők meg a szikláktól.


Kezdőlap

˙