Szomolnok-Hutta

(Schmöllnitzhütte), nagyközség Szepes vármegye gölnicbányai j.-ban, (1891) 963 német lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Szomolnokit

(ásv.), kénsavas vasoxidul egy molekula vizzel; apró, sárga vagy barna, egyhajlásu piramisokban Szomolnok pirittömzsében. Krenner tanár irta le és nevezte el termőhelyéről (Akad. Ért. 1891).

Szomolnok-kassai hegység

a Gömör-Szepesi vagy Magyar Érchegység egyik csoportja Szepes és Abaúj-Torna vármegyék határán. A Sz. a Gölnic és Bodva, illetve Ida patak felső völgyei közt Ny-ról K-re húzódik és főbb csúcsai a Fecskehegy (1036 m.), Klop-tanya (1155 m.) és Kojsói hola (1248 m.). A hegységben meglehetősen élénk bányászatot űznek.

Szomolya

nagyközség Borsod vármegye egri j.-ban, (1891) 1531 magyar lak.

Szomor

kisközség Komárom vármegye tatai j.-ban, (1891) 874 lak., takarékpénztárral és postahivatallal. Itt 1046. Péter király három napon át hősiesen védekezett a győztes forradalmi párt ellen; Endre hivei azonban kiséretét leverték, őt magát pedig elfogták és megvakították.

Szomoru fűzfa

(növ., árva fűz vagy bánatos fűz, Salix Babylonica L. a. m. babiloni fűz, S. pendula Moench, S. propendens Ser.), gyásztermetü, hosszu és nagyon hajlékony vesszős fűzfa. 3-10 m. magas, koronája terjedelmes, festői, gyakran karélyos. Levele keskeny, lándsás, hosszan és kissé ferdén elhegyesedik, aprósan fogas, a vissája deres. Barkája karcsu, görbült, kéthimes, tokocskája egészen kopasz. Ázsia közép, extratropikus részén, nevezetesen Persia északi tájain és a Kaukázusban honos, innen ültették át Európába, Khinában meg Japánba, Afrika déli részére, Szt.-Ilona szigetére, Új-Hollandiába és Észak-Amerikába is. Babilonban nem terem, mert a 137. zsoltár garab-ja, melyet eleinte Sz.-nak gondoltak, a nyárfa faja, a Populus Euphratica Dcn. Szt.-Ilona szigetén sokáig Napoleon sírja fölött zöldellett, azért napoleonfűznek is nevezték. Ez azonban a Sz.-nak göndörlevelü fajtája (S. Babylonica var. circinnata Forb., S. Napoleonis hort.). Európába, az angol földre, legelőször a XVII. sz.-ban ültették. Mint a fájdalom és szomoruság jelképét sír fölé, templom mellé, de parkba is ültetik, a vizpartot kedveli. Mély fenekü, agyagos-homokos földben díszlik legjobban. Gyásztermetü alakja azonban más fűzfánknak is van.

Szomorujáték

(eszt.), a dráma egyik sarkalatos neme, mely a mindenféle bús és fájdalmas érzések (félelem, szánalom) fölkeltésére van irányítva. Maga a szomoru, a tragikum, a szépség egyik fő elemét teszi (l. Széptan) és a fenségeshez sorakozik. A Sz. korábbi időkben sokkal kedveltebb volt, mint ma, mert abban a nemzet hősei és az istenek szerepeltek. A mai sz.-okban inkább a búsítót tudják eltalálni, mint a fenségest és magasztost, mely a hallgatót eszményi világba emeli. De mind a mellett a fiatalság és az asszonyok még mindig követői a szomoru genrenak és igy csak a franciáknál veszett ki teljesen, míg a németeknél, angoloknál, spanyoloknál, norvégeknél új életre támadt. A magyar történelem bús képei maguktól nemzik folyton a Sz.-okat. A szomorut is túl lehet hajtani, mint ezt az ókorban Euripides tette és ezt teszik a mai vérfagyasztó és könnyfacsaró szenzációs darabok is. L. Dráma.

Szomorutermetü fák

(növ.), l. Gyásztermetü fák.

Szomory

Dezső, iró, szül. Budapesten 1869 jun. 2. Kirán lépett a zsurnalisztikai pályára s eleintén a Nemzet, majd a Pesti Napló és Pesti Hirlap munkatársa volt. 1890. Párisban ment s azóta állandóan ott tartózkodik mint a Magyar Hirlap párisi levelezője. A mellett más heti- (Hét, Új Idők) és napilapokba (Nemzet, Pester Lloyd) is ir irodalmi, művészeti, kritikai cikkeket. Leginkább azonban a novellairodalmat műveli; ide tartozó munkáiban erős realizmus nyilvánul. Önállóan megjelent kötetei: Elbukottak (Budapest 1892); Halál (u. o. 1893); Les grands et les petits moineaux (Lemerre, Páris 1895); Mesekönyv (Budapest 1896). Sz. a szinműirás terén is működik; a nemzeti szinházban (1896) előadásra került Péntek este c. egyfelvonásos drámája. Jelentékeny szolgálatot tesz Sz. a magyarságnak azzal, hogy több neves francia iró (Daudet Alfonz) révén a franciák között irodalmi viszonyainknak megismerését elősegíti.

Szomszédjog

A szomszédos telekbirtokosok között a szomszédság tényéből szükségszerüen bizonyos viszonyok keletkeznek, melyek ugy az érdekelt szomszédok, mint az összesség érdekében rendezést kivánnak. Az e viszonyokra vonatkozó jogszabályoknak összességét Sz.-nak nevezik. A Sz.-i oltalom eszközei közül kiemelendők jelesül: 1. A negatoria in rem actio, a tulajdonjog korlátlanságának s tehermentességének védelmére, p. a szomszéd részéről igényelt szolgalom ellen; sőt némelyek szerint e keresetnek kizárólag oly tulajdonsérelmek miatt van helye, melyek valamely szolgalomnak tartalmát alkothatnák. 2. Az u. n. interdictum úti possidetis vagyis birtokháborítási kereset, melyet ha a birtokháborítás magántilalom ellen, erőszakkal vagy alattomban történt, a római jogban int. quod vi aut clam neveznek. 3. Operis novi nuntiatio (tiltakozás oly építkezés ellen), legyen az új épületnek emelése, vagy már létező épületnek lerombolása vagy átalakítása, mely a szomszédokra veszélyes. Ugyanerre a célra szolgál az építkezéshez kikérendő előleges hatósági engedély, melynek kiadása előtt az érdekeltek meghallgatandók s ellenvetéseik egyességileg, esetleg birói határozattal elintézendők. 4. Az u. n. interdictum ne quid in loco publico vel itinere fiat, közhelyeken, tereken, utakon foganatosítandó műveletek, melyek a szomszédos telket érdeklik, esetleg veszélyeztethetik; itt két fő szempont irányadó. az egyik az, hogy a közérdek nem ritkán a magánérdek feláldozását követeli; a másik az, hogy ha közérdekből a magánjogkörbe nyulni szabad is, sőt ez sokszor elkerülhetetlen, ez csak teljes kárpótlás mellett történheik. 5. Cautio damni infecti, amelynek értelme az, hogy mindenki birtokát oly karba köteles helyezni, s oly karban tartani, hogy a szomszédok biztonságát ne veszélyeztesse, ellenkező esetben a származható kárért felelős, s óvadékadásra is kötelezhető. 6. Int. de glande legendu, idegen telekre áthullott gyümölcs felszedésére vonatkozó jogosultság tárgyában. 7. Int. de arboribus cedendis, idegen telekre áthajló törzsek vagy ágaknak, idegen talajba átnyuló fagyökereknek le- illetőleg kivágására vonatkozólag. 8. Vizek használatára, levezetésére, vizi szolgalmakra vonatkozó szabályok, melyekről l. Vizjog. 9. Actio finium regundorum a. m. határigazítási kereset. 10. Actio communi dividundo, közösség megszüntetése iránti kereset, mely legalább annyiban tartozik ide, amennyiben a közösséget megszüntető határozat a szomszédi viszony rendezésére is kiterjed, jelesül szolgalmakat megállapíthat. 11. Végül az önsegély a jog által megengedhető esetekben.


Kezdőlap

˙